Abszurd dráma
az abszurd dráma megjelenítési formája / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az abszurd dráma a második világháború után kibontakozó abszurd irodalom legnagyobb hatású műfaja; új szemléletű drámairodalmat és annak megfelelő színházi előadásokat teremtett. Az abszurd drámát a lét teljes értelmetlenségét, céltalanságát tételező világkép hatja át, tudatosan az irracionalitásra törekszik. Anti-dráma, hiszen a dráma eredetileg a cselekvés műformája, itt viszont a szereplők tehetetlen lények, sorsuk a passzivitás, a vegetatív szintű lét, amelyből kitörni nem lehet. A kifejezhetőség is kérdésessé válik, a nyelv maga is „lefokozódik” (nincs sem kommunikáció, sem karakter). A kevés vegetáló szereplő, a cselekményhiány és a szegényes nyelv mellett a kopár színterek is fokozzák a szorongás és a bizonytalanság élményét. Ionesco darabjaiban (A kopasz énekesnő, 1949) még van konkrét meghatározottság; Beckett mutatja fel a Godot-ra várvától (1948) kezdve az emberi lét egyetlen tartalmaként a „lassú felbomlást, a vánszorgást a vég felé”. Dürrenmatt (Az öreg hölgy látogatása, 1956; A fizikusok, 1962) saját groteszk komédiáit, paraboláit, tézisdrámáit „paradox színháznak” nevezi.
Franciaországból indult, megteremtői: Samuel Beckett, Arthur Adamov, Eugène Ionesco, Jean Genet.
Legjelentősebb alakjai:
- Franciaország: Boris Vian, Robert Pinget, Jean Tardieu, Eugène Ionesco, Jean Genet.
- Olaszország: Dino Buzzati
- Írország: Samuel Beckett
- Svájc: Max Frisch
- Németország: Günter Grass,
- Nagy-Britannia: Harold Pinter, N. F. Simpson, Tom Stoppard
- USA: Edward Albee
- Oroszország: Danyiil Harmsz, Mihail Volohov
- Magyarország: Déry Tibor, Örkény István, Mészöly Miklós
Keletkezésében közrejátszik a második világháború utáni fejlett kapitalizmus individualista színezetű bírálata.