![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/7/79/St%25C3%25A9phane_S%25C3%25A9journ%25C3%25A9_2024_%2528cropped%2529.jpg/640px-St%25C3%25A9phane_S%25C3%25A9journ%25C3%25A9_2024_%2528cropped%2529.jpg&w=640&q=50)
2024-es francia parlamenti választások
From Wikipedia, the free encyclopedia
A 2024-es francia parlamenti választásokon, amelyet 2024. június 30-án és július 7-én tartottak, megválasztották a 17. francia Nemzetgyűlés 577 tagját. A választást azt követően rendelték el, hogy Emmanuel Macron elnök feloszlatta a parlamentet, miután a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés (RN) kiemelkedően sikeres volt az európai választásokon.[1]
Ezen a lapon vagy szakaszban aktuális eseményről, jelenségről vagy egyéb témáról számolunk be. Az itt közöltek az idő múlásával jelentősen megváltozhatnak, pontosításra, helyreigazításra szorulhatnak. Legutóbbi módosítás: 2024. július 8. |
![]()
| |||||
Összesen 577 mandátum 289 szükséges a többséghez | |||||
0←2022 | 2029→0 | ||||
![]() | |||||
|
| ||||
0Párt vezetője | Kollektív vezetés | Stéphane Séjourné | |||
0Párt | Új Népfront | Együtt | |||
0Összefogás | Tagok |
Tagok | |||
0Előző választás | Új összefogás | 245 | |||
0Választás előtt | 149 | 249 | |||
0Választás után | 180 | 159 | |||
0Változás | ![]() |
![]() | |||
0Első forduló | ![]() |
![]() | |||
0Második forduló0 | ![]() |
![]() | |||
| |||||
![]() |
|||||
|
| ||||
0Párt vezetője | Jordan Bardella | Megkérdőjelezett | |||
0Párt | Nemzeti Tömörülés | A Köztársaságiak | |||
0Összefogás | Tagok |
– | |||
0Előző választás | 89 | 64 | |||
0Választás előtt | 89 | 54 | |||
0Választás után | 142 | 39 | |||
0Változás | ![]() |
![]() | |||
0Első forduló | ![]() |
![]() | |||
0Második forduló0 | ![]() |
![]() | |||
Térképen (első forduló): | |||||
![]() | |||||
0Miniszterelnök a választás előtt: 0Gabriel Attal 0Reneszánsz |
Miniszterelnök a választás után:0 Nincs eldöntve0 Párt0 |
A választáson négy fő blokk indult,[2] az elnök által vezetett és az őt támogató más pártokból álló Együtt, a baloldali pártok (Engedetlen Franciaország, Szocialista Párt, Az Ökológusok, Francia Kommunista Párt) összefogásából 2024 júniusában létrejött Új Népfront (NFP), illetve a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés, ami A Köztársaságiak jelöltjeit is támogatta. A Köztársaságiak további jelöltjei voltak a negyedik blokk.
A választások előtti kutatások alapján úgy tűnt, hogy a második fordulóban több helyen is maradhat akár három jelölt is, ami ritka volt. Fontos volt az is, hogy a három fő blokk, az Együtt, az Új Népfront és a Nemzeti Tömörülés nézeteltérései miatt elhúzódhat a kormányalakítás a választást követően, ha egyik blokk se tud többséget szerezni a parlamentben. Ez akár ahhoz is vezethet, hogy leghamarabb egy évvel az eredeti választást követően Macronnak újabbat kell kiírnia.
A választás első fordulójában a Nemzeti Tömörülés megszerezte a szavazatok 33,21%-át, amit az Új Népfront követett 28,14%-kal, az Együtt 21,28%-kal, majd a Köztársaságiak 10,17%-kal. 1997 óta a legmagasabb volt a részvétel, 66,71%.[3][4] Az eredmények következtében 306 választókerületben volt szükség három, ötben pedig négyszereplős második fordulóra.[5] Az első fordulóban 76 jelöltet választottak meg közvetlenül,[3] a Nemzeti Tömörülés által támogatott jelöltek közül 444 jutott a második fordulóba, az Új Népfront 415-öt, az Együtt pedig 321-et tudott felmutatni.[6] A második fordulóra való regisztráció előtt az Új Népfront 134, az Együtt 82 jelöltje lépett vissza egymás javára, így csak 89 háromjelöltes és két négyjelöltes kerület maradt.[7]
A választás előtti elvárásokkal ellentétben az Új Népfront által támogatott jelöltek nyerték meg a legtöbb széket a nemzetgyűlésben, míg az Együtt is felülteljesítette a számításokat, második helyen végezve, megelőzve az egyértelmű esélyes Nemzeti Tömörülést. A Belügyminisztérium adatai szerint az NFP jelöltjei 180 mandátumot szereztek (a többséghez 289-re volt szükség), az Együtt 159-et, az RN pedig mindössze 142-t. A Le Monde szerint az eloszlás 182–168–143.[3][8] A választás után Gabriel Attal miniszterelnök bejelentette lemondását,[9] amit azonban Macron elnök egyelőre nem fogadott el, utalva a hamarosan kezdődő olimpiai játékokra Párizsban.[10]