2018-as Formula–1 világbajnokság
69. Formula–1-es szezon / From Wikipedia, the free encyclopedia
A 2018-as Formula–1 világbajnokság sorrendben a 69. Formula–1-es szezon volt. Összesen 21 futamot szerveztek, március 25-én az ausztrál nagydíjjal vette kezdetét a melbourne-i Albert Parkban és november 25-én ért véget az abu-dzabi nagydíjjal a Yas Marina öbölben. A versenyeken tíz csapat összesen húsz versenyzője vett részt. A bajnokságot a Nemzetközi Automobil Szövetség szervezte és bonyolította, ez volt a nyitott karosszériás versenyautók legmagasabban rangsorolt kategóriájú bajnoksága.
2018-as FIA Formula–1 világbajnokság | |||
Lewis Hamilton ötszörös világbajnok lett, ezzel beérte az argentin Juan Manuel Fangiót a vonatkozó rangsorban | |||
Egyéni világbajnok | |||
Lewis Hamilton | 408 | ||
Konstruktőri világbajnok | |||
Mercedes AMG F1 | 655 | ||
Jelentős változás volt a sportág szabályzatában, hogy ettől az évtől kezdve már csak három motort használhatott egy adott versenyző az egész szezon alatt, a korábban megengedett négy helyett. Ettől a szezontól vezette be a Nemzetközi Automobil Szövetség az úgynevezett „glóriát”, ami a versenyzők fejének biztonságát hivatott növelni, és ez jelentős mérföldkőnek számított mind a Formula–1, mind pedig a nyitott karosszériás versenysorozatok tekintetében.
Az egyéni világbajnoki címet tizenegy futamgyőzelemmel a brit Lewis Hamilton szerezte meg, aki ezzel megvédte világbajnoki címét és ötszörös világbajnokká vált, 408 pontjával pedig ő szerezte minden idők legtöbb világbajnoki pontját egy szezon alatt, valamint beérte a vonatkozó örökranglistán az 1950-es években szintén öt bajnoki címet szerző argentin Juan Manuel Fangiót.
Hamilton a címet a mexikói nagydíjon biztosította be matematikailag is, két futammal a szezon zárása előtt. Az egyéni pontverseny második és harmadik helyén a Ferrari pilótái, Sebastian Vettel és Kimi Räikkönen végeztek 88, illetve további 69 ponttal lemaradva a brit versenyző mögött. A konstruktőrök között a Mercedes diadalmaskodott 84 pontos előnnyel, sorozatban ötödször hódítva el a trófeát, második lett a Ferrari, harmadik pedig a Red Bull.
Az utolsó futam után ideiglenesen befejezte Formula–1-es pályafutását a spanyolok kétszeres világbajnoka, Fernando Alonso, aki Formula–1-es pályafutása során tizenhat szezonon át volt a mezőny tagja és ezalatt 312 nagydíjon indult, amivel ekkor második helyen állt a vonatkozó örökranglistán.[1]