A 19 Adele angol énekesnő-dalszerző debütáló stúdióalbuma, melyet 2008. január 28-án adott ki az XL Recordings. Miután Adele 2006 áprilisában elvégezte a BRIT Schoolt, elkezdett dalokat kiadni, és egy osztályprojekthez felvett egy három dalt tartalmazó demót, amit odaadott egy barátjának, aki feltette azt a Myspace-re, ahol akkora sikert aratott, hogy az XL lemezkiadó érdeklődését is kiváltotta. Ez vezetett oda, hogy Adele 17 évesen lemezszerződést kötött a kiadóval, és vokálokat biztosított Jack Peñate számára. Peñate dalának felvétele során találkozott Jim Abbiss producerrel, aki később a debütáló albumának nagy részét producerként készítette.
| Adele 19 | ||||
| stúdióalbum | ||||
| Megjelent | 2008. január 28. | |||
| Felvételek | 2007. május – október | |||
| Stílus | Blue-eyed soul[1] | |||
| Nyelv | angol | |||
| Hossz | 43:41 | |||
| Kiadó |
| |||
| Producer |
| |||
| Adele-kronológia | ||||
| ||||
| Kislemezek az albumról | ||||
| ||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | ||||
Az énekesnő életkora után elnevezett album anyagának nagy részét Adele egyedül írta, de dolgozott néhány kiválasztott íróval és producerrel, köztük Jim Abbiss-szel, Eg White-tal és Sacha Skarbekkel. Együttműködésükkel egy folk-rock, indie pop és jazz hatásokkal, valamint szívfájdalmat, nosztalgiát és kapcsolatokat leíró dalszövegekkel tarkított blue-eyed soul albumot hoztak létre. A 19 megjelenésekor pozitív kritikákat kapott a zenekritikusoktól, akik dicsérték Adele énekesi képességeit és dalszerzői tehetségét ilyen fiatalon, és megjegyezték, hogy „megvan benne a lehetőség, hogy generációja legelismertebb és leginspirálóbb nemzetközi előadói közé kerüljön.” A 19 számos elismerést is elnyert, köztük European Border Breakers-díjat. Az 51. Grammy-díjátadón Adele A legjobb új előadó mellett A legjobb női popénekesi előadásnak járó díjat is elnyerte a Chasing Pavements című dalért.
Az albumról négy kislemez jelent meg, a Chasing Pavements és a Make You Feel My Love bejutottak a brit kislemezlista Top 10-es mezőnyébe, míg az előbbi volt Adele első szereplése az amerikai Billboard Hot 100-as listáján. Az albumon található legelső dala is, a Hometown Glory, amelyet 16 éves korában írt, és amely a londoni West Norwood nevű külvárosáról szól. A 19 világsiker lett, Hollandiában és az Egyesült Királyságban első helyezett lett, míg tizenöt országban, köztük Ausztráliában, Brazíliában és az Egyesült Államokban a Top 10-ben szerepelt. Az albumot a brit BPI több mint 2,4 millió eladott példányszámmal nyolcszoros platina minősítéssel minősítette, míg az RIAA az Egyesült Államokban háromszoros platinával illette, több mint 3 millió eladott példányszám után. Az album világszerte több mint 6,5 millió példányban kelt el.
Adele 2006 áprilisában végzett a Croydonban található BRIT Schoolban, ahol Leona Lewis és Jessie J osztálytársa volt.[2][3][4] Adele az iskolának tulajdonítja tehetségének kibontakoztatását,[5] annak ellenére, hogy akkoriban inkább az A&R szakmában szeretett volna elhelyezkedni, és azt remélte, hogy mások karrierjét is elindíthatja.[4] Négy hónappal a diploma megszerzése után két dalt publikált a PlatformsMagazine.com online művészeti kiadvány negyedik számában.[6] Egy osztályprojekthez felvett egy három dalt tartalmazó demót, és odaadta egy barátjának.[4] A barát feltette a demót a Myspace-re, ahol nagy sikert aratott, és egy telefonhívást eredményezett Richard Russelltől, az XL Recordings zenei kiadó főnökétől. Kételkedett abban, hogy az ajánlat valós-e, mert az egyetlen lemezkiadó, amit ismert, a Virgin Records volt, ezért magával vitte egy barátját a találkozóra.[3][7]
Nick Huggett az XL-nél ajánlotta Adele-t a September Management menedzserének, Jonathan Dickinsnek, és 2006 júniusában Dickins lett a hivatalos képviselője.[8] A September akkoriban Jamie T-t menedzselte, és ez nagy vonzerőnek bizonyult Adele számára, aki nagy rajongója a brit énekes-dalszerzőnek. Huggett ezután 2006 szeptemberében leszerződtette Adele-t az XL-hez.[8] 2006 szeptemberében Adele vokálozott Jack Peñate Matinée című debütáló albumán, a My Yvonne dalon, és ezen a felvételen találkozott először Jim Abbiss producerrel, aki a későbbiekben a 19 című debütáló albumának nagy részét és a 21 című album több számát készítette.[9] 2006 szeptemberében Adele felvett egy feldolgozást Bob Dylan Make You Feel My Love című dalából menedzsere, Jonathan Dickins ajánlására, aki imádta a dalt.
Az első kislemez a 19-ről a Chasing Pavements volt, amelyet Adele Eg White-tal közösen írt.[10] A Chasing Pavements-et egy olyan incidens ihlette, amit Adele egy korábbi partnerével élt át.[4] Miután megtudta, hogy a férfi megcsalta őt, elment a bárba, ahol a férfi tartózkodott, és arcon ütötte.[4] Miután kidobták, Adele egyedül sétált az utcán, és azt gondolta magában: „Mit kergetsz? Egy üres járdát kergetsz.”[5] Elénekelte, és felvette a mobiltelefonjával, majd amikor hazaért, elrendezte az akkordokat.[4] Adele és White két másik dalt is közösen írt az albumra: a Melt My Heart to Stone és a Tired című dalokat.[10] Sacha Skarbekkel is együttműködött a Cold Shoulder című kislemezen.[10] A legtöbb dalt azonban egyedül Adele írta, köztük a Best for Lastot, a Crazy for You-t, a First Love-ot, a My Same-et, valamint debütáló dalát, a Hometown Glory-t.[10] Ezt a dalt Adele 10 perc alatt írta, miután édesanyja megpróbálta rábeszélni, hogy hagyja el szülővárosát, a londoni West Norwoodot az egyetem miatt.[11]
2008 júliusában Adele arról tájékoztatta az ismert brit soul-írót, Pete Lewist, a díjnyertes Blues & Soul munkatársát, hogy azért nevezte el debütáló albumát 19-nek, hogy tükrözze életkorát, amikor a lemezt írta: „Csak úgy emlékszem, hogy egy kicsit nővé váltam ez idő alatt. És azt hiszem, ez határozottan dokumentálva van a dalokban.”[12] A tajvani kiadás március 5-én jelent meg. Az albumon a szokásos dallistán kívül három bónusz szám is található: That's It I Quit I'm Movin' On (Chasing Pavements B-oldal), Now and Then (Cold Shoulder B-oldal) és Painting Pictures (Make You Feel My Love B-oldal).[13] Az indonéz különkiadás március 3-án jelent meg. Az albumon az eredeti tracklistán kívül egy bónusz videóklip is található a Chasing Pavements című dalhoz.[14]
2008-ra Adele főfellépőnek számított, és egy akusztikus szettet adott elő, amelyben Damien Rice segítette.[15][16] 2008-ban egy rövid észak-amerikai turnéra indult, ugyanebben a hónapban, júniusban jelent meg az Egyesült Államokban a 19.[5][17] A Billboard magazin így nyilatkozott róla: „Adele-ben valóban megvan a potenciál, hogy generációjának legelismertebb és leginspirálóbb nemzetközi művészei közé kerüljön.”[18] Az An Evening with Adele turné 2008 májusában kezdődött és 2009 júniusában ért véget.[19]
Később lemondta a 2008-as amerikai turné időpontjait, hogy akkori partnerével lehessen. A Nylon magazinban 2009 júniusában így nyilatkozott: „Nem tudom elhinni, hogy ezt tettem. Olyan hálátlannak tűnik.... Túl sokat ittam, és ez volt az alapja a kapcsolatomnak ezzel a fiúval. Nem bírtam ki nélküle, úgyhogy úgy voltam vele, hogy 'Hát, oké, akkor lemondom a cuccaimat.'” 2008 októberének közepére úgy tűnt, hogy Adele amerikai áttörési kísérlete kudarcot vallott.[20][21] Ám ekkor az NBC Saturday Night Live című műsorának 2008. október 18-i epizódjába zenei vendégként hívták meg. Az epizód, amelyben várható volt az akkori amerikai alelnökjelölt, Sarah Palin fellépése is, 17 millió nézővel az elmúlt 14 év legjobb nézettségét hozta a műsornak. Adele előadta a Chasing Pavements és a Cold Shoulder című dalokat,[22] és a következő napon a 19 az iTunes listájának élére került, az Amazon.com-on pedig az ötödik helyre, míg a Chasing Pavements a Top 25-be emelkedett,[23] az album ennek eredményeképpen a Billboard 200-as listáján a 11. helyre került, ami 35 pozícióval magasabb az előző héthez képest.[24]
| Kritikák | |||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||
A 19 általában pozitív kritikákat kapott a kritikusoktól. Az albumot a Metacriticen 19 kritikai vélemény alapján a 100-ból 68 pontra értékelték.[35] Caspar Llewellyn Smith, a The Observer munkatársa a következőket írta kritikájában: „Ahogyan [Adele] nyújtja a magánhangzókat, csodálatos lélekkel teli frazeálása, hangjának puszta, hamisítatlan élvezete még inkább kiemelkedett; aligha kétséges, hogy ritka énekesnő, amit egy másik, először a MySpace-oldalán elérhető szám, a Daydreamer is megerősített.” Ötcsillagosra értékelték az albumot.[30] „Valahol a blues, a folk és a jazz között helyezkedve, mindenki számára tartalmazott valamit anélkül, hogy valaha is egy adott irányzatnak hódolt volna” - írta Chris Long a BBC Music-tól. „Dallamai melegséget árasztanak, éneklése időnként lenyűgöző, és a drámai Hometown Glory-ban, a Cold Shoulder tüskés hűvösségében és a Make You Feel My Love című zongorás eposzban olyan számai vannak, amelyek mellett Lily Allen és Kate Nash épp olyan hétköznapinak tűnnek, mint amilyenek ők.”[36] Chuck Taylor a Billboardban azt írta, hogy „Adele-ben valóban megvan a lehetőség, hogy generációja legelismertebb és leginspirálóbb nemzetközi előadói közé kerüljön.”[18] Mikael Wood kevésbé volt lenyűgözve az Entertainment Weeklyben, azt írta, hogy „Adele dalai nem olyan élesek, mint Duffyé... Mégis, az éneklése végig figyelemre méltó.”[26] Az Uncut kritikusabb volt, úgy vélve, hogy „Adele biztosan tud énekelni, de a '19' bűzlik attól, hogy valami A&R trendvadász a saját üzletét csinálja, hogy szerződtesse a Az Új Amy-t, és nem nyugszik, amíg nem találja meg a megfelelő dél-londoni csajt, aki megfelel a célnak.”[37] Az NME szerint „ahogy a 19 feltárja magát, egyértelmű, hogy az Amy-asszociációk alig több, mint üres médiaszövegek, valódi súly nélkül. A korai jelzők ellenére az albumon kevés olyan dolog van, ami megakadályozza, hogy összeomoljon saját elvárásainak súlya alatt.”[29]
Adele lett a Brit Awards Kritikusok-díjának első díjazottja, és a BBC zenei kritikusok körében elnyerte a „2008 hangja” címet is.[38][39] A Times Encyclopedia of Modern Music a 19-et „alapvető” blue-eyed soul felvételnek nevezte.[40] 2008-ban az albumot A legjobb album kategóriában Mercury-díjra jelölték,[41] emellett Urban Music-díjat nyert A legjobb jazz-előadás kategóriában.[42] 2008. december 3-án az album négy Grammy-jelölést kapott az alábbi kategóriákban: A legjobb új előadó, Az év felvétele, Az év dala és A legjobb női popénekes teljesítmény a Chasing Pavements-ért.[43] A következő évben újra jelölték Adele-t A legjobb női popénekes kategóriában Hometown Glory-ért, de alulmaradt Beyoncé Halo című dalával szemben.
Sikere több más brit soul énekesnővel egy időben jelentkezett, a brit sajtó pedig új Amy Winehouse-nak titulálta őt.[4] Ezt az Egyesült Államok harmadik brit zenei inváziójaként jellemezték.[3] Adele azonban álságosnak nevezte a közte és más soul énekesnők közötti összehasonlításokat, megjegyezve, hogy „mi egy nem vagyunk, nem egy műfaj.”[5][20][44] Az AllMusic azt írta, hogy „Adele egyszerűen túl varázslatos ahhoz, hogy bárkihez is hasonlítsuk.”[45] 19 című debütáló albumának megjelenése után Kanye West és Beyoncé is azon művészek közé tartozott, akik hangosan dicsérték a zenéjét.[5] Beyoncé Adele-t nevezte meg negyedik stúdióalbuma, a 4 egyik hatásaként.[46]
Az Egyesült Királyságban az album az első helyen debütált.[47] Ugyanazon a héten, amikor a 21 megjelent, a 19 újra a negyedik helyen lépett be az Egyesült Királyság albumlistájára, 25 419 eladott példányszámmal.[48] 2011. február 6-án az album továbbra is a negyedik helyen állt a listán, 27 660 példányos erősödő eladással. Ez volt 2011 második legjobban fogyó albuma az Egyesült Királyságban a 21 után. 2016 márciusáig a 19 több mint 2 309 000 példányban kelt el az Egyesült Királyságban.[49] Írországban a 21 sikere miatt az album a 2011. március 18-ával végződő héten, három évvel az eredeti csúcspontja után, visszatért a harmadik helyre, hogy aztán a következő héten a második helyen álljon, és a 21 mögött hat egymást követő héten keresztül ott is maradjon.[50] Az album a 21 sikere által a 16. helyen debütált az új-zélandi albumlistán, és a harmadik helyen tetőzött. 2017 márciusában a 19 az 58. listahéten visszatért az ötödik helyre, és a másik két albuma is az első ötben szerepelt.[51]
Az Egyesült Államokban a 19 a 61. helyen debütált, és sokáig a Billboard 200-as albumlista alsó részén maradt. A Saturday Night Live című amerikai műsorban való fellépése után a 46. helyre, egy héttel később pedig a 11. helyre emelkedett, több mint 25 000 eladott példányszámmal. 2009-ben, miután két Grammy-díjat nyert, az album az amerikai Billboard 200-as lista 10. helyére emelkedett, és az összesített eladások száma elérte a 843 880-at. 2012 februárjában a 19 új csúcsot ért el a Billboard 200-as listán; a 4. helyig emelkedett, és a RIAA kétszeres platina minősítéssel látta el.[52] A 2011. április 24-én záruló héten a 19 kilenc hétig volt a Top Pop Catalog Albums listájának első helyén, így az elmúlt 20 évben mindössze a harmadik női előadó albuma volt, amely legalább ennyi ideig vezette ezt a listát.[53]
Ausztráliában az album 2017 márciusában a 74. listahetén visszatért a Top 10-be, a kilencedik helyen, míg két másik stúdióalbuma, a 25 és a 21 a második, illetve a negyedik helyre került.
| Év | Esemény | Díj | Eredmény | Forr. |
|---|---|---|---|---|
| 2008 | Mercury-díj | Az év albuma | Jelölve | [54] |
| 2009 | European Border Breakers Awards | A legjobb album | Elnyerte | [55] |
| 2012 | Billboard Music Awards | A legjobb popalbum | Jelölve | [56] |
| 19 – Standard kiadás | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Cím | Szerző(k) | Producer(ek) | Hossz | ||||||
| 1. | Daydreamer | Adele Adkins | Jim Abbiss | 3:41 | |||||
| 2. | Best for Last | Adkins | Abbiss | 4:19 | |||||
| 3. | Chasing Pavements |
| White | 3:31 | |||||
| 4. | Cold Shoulder |
| Mark Ronson | 3:12 | |||||
| 5. | Crazy for You | Adkins | Abbiss | 3:28 | |||||
| 6. | Melt My Heart to Stone |
| White | 3:24 | |||||
| 7. | First Love | Adkins | Abbiss | 3:10 | |||||
| 8. | Right as Rain |
| Abbiss | 3:17 | |||||
| 9. | Make You Feel My Love | Bob Dylan | Abbiss | 3:32 | |||||
| 10. | My Same | Adkins | Abbiss | 3:16 | |||||
| 11. | Tired |
| White | 4:19 | |||||
| 12. | Hometown Glory | Adkins | Abbiss | 4:31 | |||||
| 43:40 | |||||||||
| 19 – Tajvani különkiadás (bónuszvideó) | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Cím | Rendező(k) | Hossz | |||||||
| 13. | Chasing Pavements | Mathew Cullen | 3:41 | ||||||
| 47:21 | |||||||||
| 19 – Japán és új-zélandi kiadás (bónuszdalok) | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Cím | Szerző(k) | Producer(ek) | Hossz | ||||||
| 13. | Painting Pictures | Adkins | Abbiss | 3:34 | |||||
| 14. | Now and Then | Adkins | Abbiss | 3:24 | |||||
| 15. | That’s It, I Quit, I'm Moving On |
|
|
2:12 | |||||
| 52:50 | |||||||||
| 19 – Egyesült Államok limitált kiadás (bónuszlemez) | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Cím | Szerző(k) | Hossz | |||||||
| 1. | Right as Rain (live) |
|
3:28 | ||||||
| 2. | Melt My Heart to Stone (live) |
|
3:21 | ||||||
| 3. | My Same (live) | Adkins | 3:02 | ||||||
| 4. | That's It, I Quit, I'm Movin' On (live) |
|
2:21 | ||||||
| 5. | Chasing Pavements (live) |
|
3:49 | ||||||
| 15:21 | |||||||||
| 19 – Bővített kiadás (bónuszlemez) – akusztikus szett élőben a Los Angeles-i Hotel Caféban, 2008. március 20-án. | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Cím | Szerző(k) | Hossz | |||||||
| 1. | Chasing Pavements |
|
3:52 | ||||||
| 2. | Melt My Heart to Stone |
|
3:21 | ||||||
| 3. | That's It, I Quit, I'm Movin' On |
|
2:07 | ||||||
| 4. | Crazy for You | Adkins | 3:43 | ||||||
| 5. | Right as Rain |
|
3:32 | ||||||
| 6. | My Same | Adkins | 3:06 | ||||||
| 7. | Make You Feel My Love | Dylan | 3:52 | ||||||
| 8. | Daydreamer | Adkins | 3:41 | ||||||
| 9. | Hometown Glory | Adkins | 3:48 | ||||||
| 10. | Many Shades of Black (The Raconteurs-szal) |
|
4:29 | ||||||
| 33:31 | |||||||||
Megjegyzések
Adaptálva az AllMusic-ról és a 19 albumjegyzetéből.[10][57]
Zenészek
- Jim Abbiss – harangjáték
- Adele Adkins – vokál, gitár (on "Daydreamer", "Crazy for You", and "My Same"), basszusgitár (on "Best for Last" and "Make You Feel My Love"), cseleszta (on "First Love"), cowbell (on "Right as Rain")
- Matt Allchin – gitár
- Pete Biggins – dobok, ütőshangszerek (on "Cold Shoulder")
- Neil Cowley – zongora, Hammond-orgona, Wurlitzer
- Rosie Danvers – vonós hangszerelés
- Tom Driessler – basszus, basszusgitár, tamburin
- Chris Elliott – vonós hangszerelés, vonóskarmester
- Steven Holness – billentyűsök, zongora
- Sam Koppelman – harangjáték
- Life Gospel Choir – háttérvokál
- Wil Malone – vonós hangszerelés, vonóskarmester, húrírás
- Perry Montague-Mason – húros hangszerek
- Jack Penate – háttérvokál
- Seb Rochford – dobok (on "My Same")
- Louis "Kayel" Sharpe – dobok (on "Right As Rain")
- Jason Silver – billentyűsök
- Ben Thomas – gitár
- Michael Tighe – gitár
- Eg White – előadó, vonós hangszerelés
- Stuart Zender – basszus
Produkciós csapat
- Jim Abbiss – hangkeverés, producer
- Helen Atkinson – mérnökasszisztens
- Loz Brazil - hangkeverés
- Joshua Burton - fotográfia
- John Carey - fotográfia
- Tom Elmhirst – hangkeverés
- Simon Hayes – keverő asszisztens
- Liam Howe – programozás
- Serge Krebs – mérnökasszisztens, keverő asszisztens
- Matt Lawrence – hangmérnök
- Phil Lee – művészeti rendezés, design, fotográfia
- Archibald Alexander MacKenzie – mérnökasszisztens, keverő asszisztens
- Dom Morley – mérnök
- Dan Parry – keverő asszisztens
- Matt Paul – asszisztens
- Fergus Peterkin – keverő asszisztens
- Steve Price – húrmérnök
- Mark Ronson – producer
- Hege Saebjornsen – borítókép
- Eg White – arranger, producer
- Richard Wilkinson – mérnök, hangkeverés
Heti listák
| Lista (2008–2021) | Legjobb helyezés |
|---|---|
 Ausztrália (ARIA Top 50 Albums)[58] | 3 |
 Ausztria (Ö3 Austria)[59] |
29 |
 Belgium (Ultratop Flandria)[60] | 9 |
| Belgium (Ultratop Vallónia)[61] | 38 |
 Brazília (ABPD)[62] |
5 |
 Csehország (ČNS IFPI)[63] |
10 |
 Dánia (Hitlisten Album Top 40)[64] | 14 |
 Egyesült Királyság (OCC)[47] |
1 |
 Finnország (Suomen virallinen lista)[65] |
26 |
 Franciaország (SNEP Album Top 100)[66] | 15 |
 Görögország Nemzetközi Albumok (IFPI Greece)[67] |
12 |
 Hollandia (MegaCharts)[68] |
1 |
 Írország (IRMA)[69] |
2 |
 Japán (Oricon)[70] |
38 |
 Kanada (Billboard)[71] |
18 |
 Lengyelország (ZPAV)[72] |
9 |
 Magyarország (MAHASZ)[73] |
25 |
 Mexikó (Top 100 Mexico)[74] |
35 |
 Németország (Offizielle Top 100)[75] | 15 |
 Németország Independent Albums (Top 20 Independent)[76] |
6 |
 Norvégia (VG-lista Album Top 40)[77] | 7 |
 Olaszország (FIMI)[78] |
20 |
 Oroszország (2M)[79] |
15 |
 Portugália (AFP Top 30 Albums)[80] | 27 |
 Skócia (OCC)[81] |
1 |
 Spanyolország (PROMUSICAE Top 100 Álbumes)[82] | 5 |
 Svájc (Schweizer Hitparade Top 100 Albums)[83] | 15 |
 Svédország (Sverigetopplistan Top 60 Albums)[84] | 11 |
 Új-Zéland (RIANZ)[85] |
3 |
 USA Billboard 200[86] |
4 |
 USA Independent Albums (Billboard)[87] | 13 |
Év végi összesített listák
|
|
| Régió | Minősítés | Eladott példányszám |
|---|---|---|
| Ausztrália (ARIA)[141] | 2× platina | 214,000[142] |
| Belgium (BEA)[143] | 2× platina | 60 000* |
| Kanada (Music Canada)[144] | 4× platina | 400 000‡ |
| Dánia (IFPI Denmark)[145] | 2× platina | 60 000^ |
| Finnország (Musiikkituottajat)[146] | arany | 15,709[146] |
| Németország (BVMI)[147] | platina | 200 000^ |
| Olaszország (FIMI)[148] eladások 2009 óta |
platina | 50 000* |
| Mexikó (AMPROFON)[149] | arany | 40 000^ |
| Hollandia (NVPI)[150] | 3× platina | 350,000[151] |
| Új-Zéland (RMNZ)[152] | 2× platina | 30 000^ |
| Spanyolország (PROMUSICAE)[153] | platina | 80 000^ |
| Svájc(IFPI Switzerland)[154] | platina | 30 000^ |
| Egyesült Királyság (BPI)[155] | 8× platina | 2,450,000[49] |
| Egyesült Államok (RIAA)[156] | 3× platina | 3,100,000[157] |
| Összesítés | ||
| Európa (IFPI)[158] | 3× platina | 3 000 000* |
| Világszerte[159] | 6,500,000[160] | |
|
* Eladási példányszámok kizárólag a minősítés alapján. | ||
| Régió | Dátum | Formátum | Kiadó |
|---|---|---|---|
| Európa | 2008. január 25. | XL | |
| Ausztrália | 2008. január 26. | ||
| Egyesült Királyság | 2008. január 28. | ||
| Egyesült Államok | 2008. június 10. | Columbia | |
| Lengyelország[161] | 2008. november 24. | XL | |
| Brazília[162] | 2011. június 6. | Sony | |
| Kína[163] | 2013. március 13. | CD | 星外星唱片 (Starsing) |
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 19 (Adele album) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
