világvége

Hungarian

Etymology

világ (“world”) +‎ vége (“its end, end of…”), from vég (“end”) +‎ -e (possessive suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvilaːɡveːɡɛ]
• Hyphenation: vi‧lág‧vé‧ge
• Rhymes: -ɡɛ

Noun

világvége (uncountable)

1. end of the world

   Synonym: apokalipszis

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	világvége	világvégék
accusative	világvégét	világvégéket
dative	világvégének	világvégéknek
instrumental	világvégével	világvégékkel
causal-final	világvégéért	világvégékért
translative	világvégévé	világvégékké
terminative	világvégéig	világvégékig
essive-formal	világvégeként	világvégékként
essive-modal	—	—
inessive	világvégében	világvégékben
superessive	világvégén	világvégéken
adessive	világvégénél	világvégéknél
illative	világvégébe	világvégékbe
sublative	világvégére	világvégékre
allative	világvégéhez	világvégékhez
elative	világvégéből	világvégékből
delative	világvégéről	világvégékről
ablative	világvégétől	világvégéktől
non-attributive possessive - singular	világvégéé	világvégéké
non-attributive possessive - plural	világvégééi	világvégékéi

Possessive forms of világvége
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	világvégém	világvégéim
2nd person sing.	világvégéd	világvégéid
3rd person sing.	világvégéje	világvégéi
1st person plural	világvégénk	világvégéink
2nd person plural	világvégétek	világvégéitek
3rd person plural	világvégéjük	világvégéik

Derived terms

• világvégevárás