utó

See also: uto, utó-, ütö, ütő, and -uto

Hungarian

Etymology

út (“road, street”) +‎ -ó (noun-forming suffix)^[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈutoː]
• Hyphenation: utó
• Rhymes: -toː

Noun

utó (plural utók)

1. (rare, literary, except as compound element) end (the last part of something)

   Antonym: (also as a compound element) elő

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	utó	utók
accusative	utót	utókat
dative	utónak	utóknak
instrumental	utóval	utókkal
causal-final	utóért	utókért
translative	utóvá	utókká
terminative	utóig	utókig
essive-formal	utóként	utókként
essive-modal	—	—
inessive	utóban	utókban
superessive	utón	utókon
adessive	utónál	utóknál
illative	utóba	utókba
sublative	utóra	utókra
allative	utóhoz	utókhoz
elative	utóból	utókból
delative	utóról	utókról
ablative	utótól	utóktól
non-attributive possessive - singular	utóé	utóké
non-attributive possessive - plural	utóéi	utókéi

Possessive forms of utó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	utóm	utóim
2nd person sing.	utód	utóid
3rd person sing.	utója	utói
1st person plural	utónk	utóink
2nd person plural	utótok	utóitok
3rd person plural	utójuk	utóik

Derived terms

• utód
• utólag
• utólagos
• utószor

 

Compound words with this term at the end

• névutó
• nyárutó
• őszutó
• tavaszutó
• télutó

 

See also derived terms at utó-.

References

1. utó in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

• utó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN