süvegcukor

Hungarian

Etymology

süveg (“cap”) +‎ cukor (“sugar”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈʃyvɛkt͡sukor]
• Hyphenation: sü‧veg‧cu‧kor

Noun

süvegcukor (plural süvegcukrok)

1. (archaic) sugar-loaf, sugarloaf (a block of refined sugar, usually in the form of a truncated cone)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	süvegcukor	süvegcukrok
accusative	süvegcukrot	süvegcukrokat
dative	süvegcukornak	süvegcukroknak
instrumental	süvegcukorral	süvegcukrokkal
causal-final	süvegcukorért	süvegcukrokért
translative	süvegcukorrá	süvegcukrokká
terminative	süvegcukorig	süvegcukrokig
essive-formal	süvegcukorként	süvegcukrokként
essive-modal	—	—
inessive	süvegcukorban	süvegcukrokban
superessive	süvegcukron	süvegcukrokon
adessive	süvegcukornál	süvegcukroknál
illative	süvegcukorba	süvegcukrokba
sublative	süvegcukorra	süvegcukrokra
allative	süvegcukorhoz	süvegcukrokhoz
elative	süvegcukorból	süvegcukrokból
delative	süvegcukorról	süvegcukrokról
ablative	süvegcukortól	süvegcukroktól
non-attributive possessive - singular	süvegcukoré	süvegcukroké
non-attributive possessive - plural	süvegcukoréi	süvegcukrokéi

Possessive forms of süvegcukor
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	süvegcukrom	süvegcukraim
2nd person sing.	süvegcukrod	süvegcukraid
3rd person sing.	süvegcukra	süvegcukrai
1st person plural	süvegcukrunk	süvegcukraink
2nd person plural	süvegcukrotok	süvegcukraitok
3rd person plural	süvegcukruk	süvegcukraik

Further reading

• süvegcukor in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN