silány

Hungarian

Etymology

From the siv- stem of sí (“to cry”) +‎ -ány (nominal-forming suffix). Its original forms was sivány.^[1][2]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈʃilaːɲ]
• Hyphenation: si‧lány
• Rhymes: -aːɲ

Adjective

silány (comparative silányabb, superlative legsilányabb)

1. inferior, mediocre (of poor quality)

   Synonyms: gyatra, hitvány

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	silány	silányak
accusative	silányat	silányakat
dative	silánynak	silányaknak
instrumental	silánnyal	silányakkal
causal-final	silányért	silányakért
translative	silánnyá	silányakká
terminative	silányig	silányakig
essive-formal	silányként	silányakként
essive-modal	—	—
inessive	silányban	silányakban
superessive	silányon	silányakon
adessive	silánynál	silányaknál
illative	silányba	silányakba
sublative	silányra	silányakra
allative	silányhoz	silányakhoz
elative	silányból	silányakból
delative	silányról	silányakról
ablative	silánytól	silányaktól
non-attributive possessive - singular	silányé	silányaké
non-attributive possessive - plural	silányéi	silányakéi

Derived terms

• silányít
• silányodik
• silányság
• silányul

 

References

1. silány in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)
2. silány in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

Further reading

• silány in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN