relatív

See also: relativ

Hungarian

Etymology

From German relativ, from French relatif, from Late Latin relativus.^[1] With -ív ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrɛlɒtiːv]
• Hyphenation: re‧la‧tív
• Rhymes: -iːv

Adjective

relatív (comparative relatívabb, superlative legrelatívabb)

1. relative (not absolute; connected to or depending on something else)

   Synonym: viszonylagos

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	relatív	relatívak
accusative	relatívat	relatívakat
dative	relatívnak	relatívaknak
instrumental	relatívval	relatívakkal
causal-final	relatívért	relatívakért
translative	relatívvá	relatívakká
terminative	relatívig	relatívakig
essive-formal	relatívként	relatívakként
essive-modal	—	—
inessive	relatívban	relatívakban
superessive	relatívon	relatívakon
adessive	relatívnál	relatívaknál
illative	relatívba	relatívakba
sublative	relatívra	relatívakra
allative	relatívhoz	relatívakhoz
elative	relatívból	relatívakból
delative	relatívról	relatívakról
ablative	relatívtól	relatívaktól
non-attributive possessive - singular	relatívé	relatívaké
non-attributive possessive - plural	relatívéi	relatívakéi

Derived terms

• relativitás
• relatívan

 

Expressions

• relatív prím

 

References

1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

• relatív in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN