provokatív

See also: provokativ

Hungarian

Etymology

From English provocative.^[1] With -ív ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈprovokɒtiːv]
• Hyphenation: pro‧vo‧ka‧tív
• Rhymes: -iːv

Adjective

provokatív (comparative provokatívabb, superlative legprovokatívabb)

1. provocative

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	provokatív	provokatívak
accusative	provokatívat	provokatívakat
dative	provokatívnak	provokatívaknak
instrumental	provokatívval	provokatívakkal
causal-final	provokatívért	provokatívakért
translative	provokatívvá	provokatívakká
terminative	provokatívig	provokatívakig
essive-formal	provokatívként	provokatívakként
essive-modal	—	—
inessive	provokatívban	provokatívakban
superessive	provokatívon	provokatívakon
adessive	provokatívnál	provokatívaknál
illative	provokatívba	provokatívakba
sublative	provokatívra	provokatívakra
allative	provokatívhoz	provokatívakhoz
elative	provokatívból	provokatívakból
delative	provokatívról	provokatívakról
ablative	provokatívtól	provokatívaktól
non-attributive possessive - singular	provokatívé	provokatívaké
non-attributive possessive - plural	provokatívéi	provokatívakéi

Derived terms

• provokatívan

References

1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

• provokatív in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN