okirat

Hungarian

Etymology

ok +‎ irat

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈokirɒt]
• Hyphenation: ok‧irat
• Rhymes: -ɒt

Noun

okirat (plural okiratok)

1. document, deed, paper, instrument (a legal document)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	okirat	okiratok
accusative	okiratot	okiratokat
dative	okiratnak	okiratoknak
instrumental	okirattal	okiratokkal
causal-final	okiratért	okiratokért
translative	okirattá	okiratokká
terminative	okiratig	okiratokig
essive-formal	okiratként	okiratokként
essive-modal	—	—
inessive	okiratban	okiratokban
superessive	okiraton	okiratokon
adessive	okiratnál	okiratoknál
illative	okiratba	okiratokba
sublative	okiratra	okiratokra
allative	okirathoz	okiratokhoz
elative	okiratból	okiratokból
delative	okiratról	okiratokról
ablative	okirattól	okiratoktól
non-attributive possessive - singular	okiraté	okiratoké
non-attributive possessive - plural	okiratéi	okiratokéi

Possessive forms of okirat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	okiratom	okirataim
2nd person sing.	okiratod	okirataid
3rd person sing.	okirata	okiratai
1st person plural	okiratunk	okirataink
2nd person plural	okiratotok	okirataitok
3rd person plural	okiratuk	okirataik

Derived terms

Compound words

• közokirat
• magánokirat
• okirat-hamisítás
• okiratilleték
• okiratmásodlat

 

Expressions

• alapító okirat

 

Further reading

• okirat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN