napfelkelte

Hungarian

Etymology

From nap (“sun”) +‎ felkelte, the latter from felkel (“to rise”) +‎ -te (noun-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈnɒpfɛlkɛltɛ]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: nap‧fel‧kel‧te
• Rhymes: -tɛ

Noun

napfelkelte (plural napfelkelték)

1. Synonym of napkelte (“sunrise”, time of day).

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	napfelkelte	napfelkelték
accusative	napfelkeltét	napfelkeltéket
dative	napfelkeltének	napfelkeltéknek
instrumental	napfelkeltével	napfelkeltékkel
causal-final	napfelkeltéért	napfelkeltékért
translative	napfelkeltévé	napfelkeltékké
terminative	napfelkeltéig	napfelkeltékig
essive-formal	napfelkelteként	napfelkeltékként
essive-modal	—	—
inessive	napfelkeltében	napfelkeltékben
superessive	napfelkeltén	napfelkeltéken
adessive	napfelkelténél	napfelkeltéknél
illative	napfelkeltébe	napfelkeltékbe
sublative	napfelkeltére	napfelkeltékre
allative	napfelkeltéhez	napfelkeltékhez
elative	napfelkeltéből	napfelkeltékből
delative	napfelkeltéről	napfelkeltékről
ablative	napfelkeltétől	napfelkeltéktől
non-attributive possessive – singular	napfelkeltéé	napfelkeltéké
non-attributive possessive – plural	napfelkeltééi	napfelkeltékéi

Possessive forms of napfelkelte

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	napfelkeltém	napfelkeltéim
2nd person sing.	napfelkeltéd	napfelkeltéid
3rd person sing.	napfelkeltéje	napfelkeltéi
1st person plural	napfelkelténk	napfelkeltéink
2nd person plural	napfelkeltétek	napfelkeltéitek
3rd person plural	napfelkeltéjük	napfelkeltéik

Further reading

• napfelkelte in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN