nagyarányú

Hungarian

Etymology

nagy (“large”) +‎ arányú (“scale”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈnɒɟɒraːɲuː]
• Hyphenation: nagy‧ará‧nyú
• Rhymes: -ɲuː

Adjective

nagyarányú (comparative nagyarányúbb, superlative legnagyarányúbb)

1. large-scale

   Synonym: nagymérvű

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	nagyarányú	nagyarányúak
accusative	nagyarányút	nagyarányúakat
dative	nagyarányúnak	nagyarányúaknak
instrumental	nagyarányúval	nagyarányúakkal
causal-final	nagyarányúért	nagyarányúakért
translative	nagyarányúvá	nagyarányúakká
terminative	nagyarányúig	nagyarányúakig
essive-formal	nagyarányúként	nagyarányúakként
essive-modal	—	—
inessive	nagyarányúban	nagyarányúakban
superessive	nagyarányún	nagyarányúakon
adessive	nagyarányúnál	nagyarányúaknál
illative	nagyarányúba	nagyarányúakba
sublative	nagyarányúra	nagyarányúakra
allative	nagyarányúhoz	nagyarányúakhoz
elative	nagyarányúból	nagyarányúakból
delative	nagyarányúról	nagyarányúakról
ablative	nagyarányútól	nagyarányúaktól
non-attributive possessive - singular	nagyarányúé	nagyarányúaké
non-attributive possessive - plural	nagyarányúéi	nagyarányúakéi

Further reading

• nagyarányú in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN