markolat

Hungarian

markolat

Etymology

markol (“to grip”) +‎ -at (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɒrkolɒt]
• Hyphenation: mar‧ko‧lat
• Rhymes: -ɒt

Noun

markolat (plural markolatok)

1. hilt, grasp, grip (the handle of a sword or other weapon)

   Synonyms: fogantyú, fogó

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	markolat	markolatok
accusative	markolatot	markolatokat
dative	markolatnak	markolatoknak
instrumental	markolattal	markolatokkal
causal-final	markolatért	markolatokért
translative	markolattá	markolatokká
terminative	markolatig	markolatokig
essive-formal	markolatként	markolatokként
essive-modal	—	—
inessive	markolatban	markolatokban
superessive	markolaton	markolatokon
adessive	markolatnál	markolatoknál
illative	markolatba	markolatokba
sublative	markolatra	markolatokra
allative	markolathoz	markolatokhoz
elative	markolatból	markolatokból
delative	markolatról	markolatokról
ablative	markolattól	markolatoktól
non-attributive possessive - singular	markolaté	markolatoké
non-attributive possessive - plural	markolatéi	markolatokéi

Possessive forms of markolat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	markolatom	markolataim
2nd person sing.	markolatod	markolataid
3rd person sing.	markolata	markolatai
1st person plural	markolatunk	markolataink
2nd person plural	markolatotok	markolataitok
3rd person plural	markolatuk	markolataik

Further reading

• markolat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN