lány

See also: lany

Czech

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈlaːnɪ]

Noun

lány

1. nominative/accusative/vocative/instrumental plural of lán

Hungarian

Alternative forms

• lyány (folksy, dialectal, or literary)

Etymology

A variant form of leány.^[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈlaːɲ]

• Audio:

  (file)

• Rhymes: -aːɲ

Noun

lány (plural lányok)

1. girl

   Coordinate term: fiú

2. (chiefly with a possessive suffix) daughter

   Coordinate term: fiú (with possessive personal suffixes, cf. fia)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	lány	lányok
accusative	lányt	lányokat
dative	lánynak	lányoknak
instrumental	lánnyal	lányokkal
causal-final	lányért	lányokért
translative	lánnyá	lányokká
terminative	lányig	lányokig
essive-formal	lányként	lányokként
essive-modal	—	—
inessive	lányban	lányokban
superessive	lányon	lányokon
adessive	lánynál	lányoknál
illative	lányba	lányokba
sublative	lányra	lányokra
allative	lányhoz	lányokhoz
elative	lányból	lányokból
delative	lányról	lányokról
ablative	lánytól	lányoktól
non-attributive possessive - singular	lányé	lányoké
non-attributive possessive - plural	lányéi	lányokéi

Possessive forms of lány
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	lányom	lányaim
2nd person sing.	lányod	lányaid
3rd person sing.	lánya	lányai
1st person plural	lányunk	lányaink
2nd person plural	lányotok	lányaitok
3rd person plural	lányuk	lányaik

Derived terms

• lányka
• lányos

 

Compound words

• cselédlány
• cserkészlány
• fejőlány
• keresztlány
• kislány
• koszorúslány
• lánytestvér
• szobalány
• utcalány

 

References

1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

• lány in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Anagrams

• nyál