kártérítés

Hungarian

Etymology

kár (“damage”) +‎ térítés (“compensation”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkaːrteːriːteːʃ]
• Hyphenation: kár‧té‧rí‧tés

Noun

kártérítés (plural kártérítések)

1. (law) damages, compensation (the money paid to a plaintiff as compensation for a loss suffered)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kártérítés	kártérítések
accusative	kártérítést	kártérítéseket
dative	kártérítésnek	kártérítéseknek
instrumental	kártérítéssel	kártérítésekkel
causal-final	kártérítésért	kártérítésekért
translative	kártérítéssé	kártérítésekké
terminative	kártérítésig	kártérítésekig
essive-formal	kártérítésként	kártérítésekként
essive-modal	—	—
inessive	kártérítésben	kártérítésekben
superessive	kártérítésen	kártérítéseken
adessive	kártérítésnél	kártérítéseknél
illative	kártérítésbe	kártérítésekbe
sublative	kártérítésre	kártérítésekre
allative	kártérítéshez	kártérítésekhez
elative	kártérítésből	kártérítésekből
delative	kártérítésről	kártérítésekről
ablative	kártérítéstől	kártérítésektől
non-attributive possessive - singular	kártérítésé	kártérítéseké
non-attributive possessive - plural	kártérítéséi	kártérítésekéi

Possessive forms of kártérítés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kártérítésem	kártérítéseim
2nd person sing.	kártérítésed	kártérítéseid
3rd person sing.	kártérítése	kártérítései
1st person plural	kártérítésünk	kártérítéseink
2nd person plural	kártérítésetek	kártérítéseitek
3rd person plural	kártérítésük	kártérítéseik

Derived terms

• kártérítési

 

Further reading

• kártérítés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN