konstruktív

See also: konstruktiv

Hungarian

Etymology

From German konstruktiv.^[1] With -ív ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkonʃtruktiːv]
• Hyphenation: konst‧ruk‧tív
• Rhymes: -iːv

Adjective

konstruktív (comparative konstruktívabb, superlative legkonstruktívabb)

1. constructive

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	konstruktív	konstruktívak
accusative	konstruktívat	konstruktívakat
dative	konstruktívnak	konstruktívaknak
instrumental	konstruktívval	konstruktívakkal
causal-final	konstruktívért	konstruktívakért
translative	konstruktívvá	konstruktívakká
terminative	konstruktívig	konstruktívakig
essive-formal	konstruktívként	konstruktívakként
essive-modal	—	—
inessive	konstruktívban	konstruktívakban
superessive	konstruktívon	konstruktívakon
adessive	konstruktívnál	konstruktívaknál
illative	konstruktívba	konstruktívakba
sublative	konstruktívra	konstruktívakra
allative	konstruktívhoz	konstruktívakhoz
elative	konstruktívból	konstruktívakból
delative	konstruktívról	konstruktívakról
ablative	konstruktívtól	konstruktívaktól
non-attributive possessive - singular	konstruktívé	konstruktívaké
non-attributive possessive - plural	konstruktívéi	konstruktívakéi

Derived terms

• konstruktívan

 

Related terms

• konstruál, rekonstruál
• konstrukció

 

References

1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

• konstruktív in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN