kategorikus

Hungarian

Etymology

Borrowed from German kategorisch (“categorical”).^[1] With Latinate -ikus ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɒtɛɡorikuʃ]
• Hyphenation: ka‧te‧go‧ri‧kus
• Rhymes: -uʃ

Adjective

kategorikus (comparative kategorikusabb, superlative legkategorikusabb)

1. categorical

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)

	singular	plural
nominative	kategorikus	kategorikusak
accusative	kategorikusat	kategorikusakat
dative	kategorikusnak	kategorikusaknak
instrumental	kategorikussal	kategorikusakkal
causal-final	kategorikusért	kategorikusakért
translative	kategorikussá	kategorikusakká
terminative	kategorikusig	kategorikusakig
essive-formal	kategorikusként	kategorikusakként
essive-modal	—	—
inessive	kategorikusban	kategorikusakban
superessive	kategorikuson	kategorikusakon
adessive	kategorikusnál	kategorikusaknál
illative	kategorikusba	kategorikusakba
sublative	kategorikusra	kategorikusakra
allative	kategorikushoz	kategorikusakhoz
elative	kategorikusból	kategorikusakból
delative	kategorikusról	kategorikusakról
ablative	kategorikustól	kategorikusaktól
non-attributive possessive – singular	kategorikusé	kategorikusaké
non-attributive possessive – plural	kategorikuséi	kategorikusakéi

Derived terms

• kategorikusan

See also

• Appendix:Hungarian words ending in -ikus

References

1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

• kategorikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN