körzet

See also: korzet

Hungarian

Etymology

From kör (“circle”) +‎ -zet (noun-forming suffix).^[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkørzɛt]
• Hyphenation: kör‧zet
• Rhymes: -ɛt

Noun

körzet (plural körzetek)

1. district, region, area, zone

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	körzet	körzetek
accusative	körzetet	körzeteket
dative	körzetnek	körzeteknek
instrumental	körzettel	körzetekkel
causal-final	körzetért	körzetekért
translative	körzetté	körzetekké
terminative	körzetig	körzetekig
essive-formal	körzetként	körzetekként
essive-modal	—	—
inessive	körzetben	körzetekben
superessive	körzeten	körzeteken
adessive	körzetnél	körzeteknél
illative	körzetbe	körzetekbe
sublative	körzetre	körzetekre
allative	körzethez	körzetekhez
elative	körzetből	körzetekből
delative	körzetről	körzetekről
ablative	körzettől	körzetektől
non-attributive possessive - singular	körzeté	körzeteké
non-attributive possessive - plural	körzetéi	körzetekéi

Possessive forms of körzet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	körzetem	körzeteim
2nd person sing.	körzeted	körzeteid
3rd person sing.	körzete	körzetei
1st person plural	körzetünk	körzeteink
2nd person plural	körzetetek	körzeteitek
3rd person plural	körzetük	körzeteik

Derived terms

• körzeti

 

Compound words

• vonzáskörzet

 

References

1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

• körzet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN