iratgyűjtő

Hungarian

Etymology

irat (“paper, document”) +‎ gyűjtő (“collector”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈirɒdɟyːjtøː]
• Hyphenation: irat‧gyűj‧tő
• Rhymes: -tøː

Noun

iratgyűjtő (plural iratgyűjtők)

1. folder (an organizer that papers are kept in)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	iratgyűjtő	iratgyűjtők
accusative	iratgyűjtőt	iratgyűjtőket
dative	iratgyűjtőnek	iratgyűjtőknek
instrumental	iratgyűjtővel	iratgyűjtőkkel
causal-final	iratgyűjtőért	iratgyűjtőkért
translative	iratgyűjtővé	iratgyűjtőkké
terminative	iratgyűjtőig	iratgyűjtőkig
essive-formal	iratgyűjtőként	iratgyűjtőkként
essive-modal	—	—
inessive	iratgyűjtőben	iratgyűjtőkben
superessive	iratgyűjtőn	iratgyűjtőkön
adessive	iratgyűjtőnél	iratgyűjtőknél
illative	iratgyűjtőbe	iratgyűjtőkbe
sublative	iratgyűjtőre	iratgyűjtőkre
allative	iratgyűjtőhöz	iratgyűjtőkhöz
elative	iratgyűjtőből	iratgyűjtőkből
delative	iratgyűjtőről	iratgyűjtőkről
ablative	iratgyűjtőtől	iratgyűjtőktől
non-attributive possessive - singular	iratgyűjtőé	iratgyűjtőké
non-attributive possessive - plural	iratgyűjtőéi	iratgyűjtőkéi

Possessive forms of iratgyűjtő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	iratgyűjtőm	iratgyűjtőim
2nd person sing.	iratgyűjtőd	iratgyűjtőid
3rd person sing.	iratgyűjtője	iratgyűjtői
1st person plural	iratgyűjtőnk	iratgyűjtőink
2nd person plural	iratgyűjtőtök	iratgyűjtőitek
3rd person plural	iratgyűjtőjük	iratgyűjtőik

Further reading

• iratgyűjtő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN