igazolvány

Hungarian

Etymology

igazol +‎ -vány

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiɡɒzolvaːɲ]
• Hyphenation: iga‧zol‧vány

Noun

igazolvány (plural igazolványok)

1. certificate, pass, ID, identification, ident (a document or documents serving as evidence of a person's identity)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	igazolvány	igazolványok
accusative	igazolványt	igazolványokat
dative	igazolványnak	igazolványoknak
instrumental	igazolvánnyal	igazolványokkal
causal-final	igazolványért	igazolványokért
translative	igazolvánnyá	igazolványokká
terminative	igazolványig	igazolványokig
essive-formal	igazolványként	igazolványokként
essive-modal	—	—
inessive	igazolványban	igazolványokban
superessive	igazolványon	igazolványokon
adessive	igazolványnál	igazolványoknál
illative	igazolványba	igazolványokba
sublative	igazolványra	igazolványokra
allative	igazolványhoz	igazolványokhoz
elative	igazolványból	igazolványokból
delative	igazolványról	igazolványokról
ablative	igazolványtól	igazolványoktól
non-attributive possessive - singular	igazolványé	igazolványoké
non-attributive possessive - plural	igazolványéi	igazolványokéi

Possessive forms of igazolvány
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	igazolványom	igazolványaim
2nd person sing.	igazolványod	igazolványaid
3rd person sing.	igazolványa	igazolványai
1st person plural	igazolványunk	igazolványaink
2nd person plural	igazolványotok	igazolványaitok
3rd person plural	igazolványuk	igazolványaik

Derived terms

Compound words

• igazolványkép

 

Further reading

• igazolvány in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN