holttér

Hungarian

Etymology

holt- (“dead; unusable”) +‎ tér (“space”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈholteːr]
• Hyphenation: holt‧tér
• Rhymes: -eːr

Noun

holttér (plural holtterek)

1. (physiology) dead space (the portion of the respiratory tract that is ventilated but not perfused by pulmonary circulation)
2. blind spot, dead zone (a location that is obstructed from vision)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	holttér	holtterek
accusative	holtteret	holttereket
dative	holttérnek	holttereknek
instrumental	holttérrel	holtterekkel
causal-final	holttérért	holtterekért
translative	holttérré	holtterekké
terminative	holttérig	holtterekig
essive-formal	holttérként	holtterekként
essive-modal	—	—
inessive	holttérben	holtterekben
superessive	holttéren	holttereken
adessive	holttérnél	holttereknél
illative	holttérbe	holtterekbe
sublative	holttérre	holtterekre
allative	holttérhez	holtterekhez
elative	holttérből	holtterekből
delative	holttérről	holtterekről
ablative	holttértől	holtterektől
non-attributive possessive - singular	holttéré	holttereké
non-attributive possessive - plural	holttéréi	holtterekéi

Possessive forms of holttér
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	holtterem	holttereim
2nd person sing.	holttered	holttereid
3rd person sing.	holttere	holtterei
1st person plural	holtterünk	holttereink
2nd person plural	holtteretek	holttereitek
3rd person plural	holtterük	holttereik