hercegnő

Hungarian

Etymology

herceg (“prince”) +‎ nő (“woman”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhɛrt͡sɛɡnøː]
• Hyphenation: her‧ceg‧nő
• Rhymes: -nøː

Noun

hercegnő (plural hercegnők)

1. princess

   Synonym: princessza

2. duchess

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	hercegnő	hercegnők
accusative	hercegnőt	hercegnőket
dative	hercegnőnek	hercegnőknek
instrumental	hercegnővel	hercegnőkkel
causal-final	hercegnőért	hercegnőkért
translative	hercegnővé	hercegnőkké
terminative	hercegnőig	hercegnőkig
essive-formal	hercegnőként	hercegnőkként
essive-modal	—	—
inessive	hercegnőben	hercegnőkben
superessive	hercegnőn	hercegnőkön
adessive	hercegnőnél	hercegnőknél
illative	hercegnőbe	hercegnőkbe
sublative	hercegnőre	hercegnőkre
allative	hercegnőhöz	hercegnőkhöz
elative	hercegnőből	hercegnőkből
delative	hercegnőről	hercegnőkről
ablative	hercegnőtől	hercegnőktől
non-attributive possessive - singular	hercegnőé	hercegnőké
non-attributive possessive - plural	hercegnőéi	hercegnőkéi

Possessive forms of hercegnő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	hercegnőm	hercegnőim
2nd person sing.	hercegnőd	hercegnőid
3rd person sing.	hercegnője	hercegnői
1st person plural	hercegnőnk	hercegnőink
2nd person plural	hercegnőtök	hercegnőitek
3rd person plural	hercegnőjük	hercegnőik

Derived terms

• hercegnői

 

Further reading

• hercegnő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN