harcsa

Hungarian

 Harcsaalakúak on Hungarian Wikipedia

Etymology

Of unknown origin.^[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhɒrt͡ʃɒ]
• Hyphenation: har‧csa
• Rhymes: -t͡ʃɒ

Noun

harcsa (plural harcsák)

1. catfish

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	harcsa	harcsák
accusative	harcsát	harcsákat
dative	harcsának	harcsáknak
instrumental	harcsával	harcsákkal
causal-final	harcsáért	harcsákért
translative	harcsává	harcsákká
terminative	harcsáig	harcsákig
essive-formal	harcsaként	harcsákként
essive-modal	—	—
inessive	harcsában	harcsákban
superessive	harcsán	harcsákon
adessive	harcsánál	harcsáknál
illative	harcsába	harcsákba
sublative	harcsára	harcsákra
allative	harcsához	harcsákhoz
elative	harcsából	harcsákból
delative	harcsáról	harcsákról
ablative	harcsától	harcsáktól
non-attributive possessive - singular	harcsáé	harcsáké
non-attributive possessive - plural	harcsáéi	harcsákéi

Possessive forms of harcsa
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	harcsám	harcsáim
2nd person sing.	harcsád	harcsáid
3rd person sing.	harcsája	harcsái
1st person plural	harcsánk	harcsáink
2nd person plural	harcsátok	harcsáitok
3rd person plural	harcsájuk	harcsáik

Derived terms

Compound words

• törpeharcsa

 

Descendants

• → Pannonian Rusyn: харча (xarča)

References

1. harcsa in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

• harcsa in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN