fülhallgató

Hungarian

fülhallgató

Etymology

fül (“ear”) +‎ hallgató (“receiver”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfylɦɒlɡɒtoː]
• Hyphenation: fül‧hall‧ga‧tó
• Rhymes: -toː

Noun

fülhallgató (plural fülhallgatók)

1. earphones (a pair of small loudspeakers worn inside each outer ear or covering all or part of the ear, without a connecting band worn over head)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	fülhallgató	fülhallgatók
accusative	fülhallgatót	fülhallgatókat
dative	fülhallgatónak	fülhallgatóknak
instrumental	fülhallgatóval	fülhallgatókkal
causal-final	fülhallgatóért	fülhallgatókért
translative	fülhallgatóvá	fülhallgatókká
terminative	fülhallgatóig	fülhallgatókig
essive-formal	fülhallgatóként	fülhallgatókként
essive-modal	—	—
inessive	fülhallgatóban	fülhallgatókban
superessive	fülhallgatón	fülhallgatókon
adessive	fülhallgatónál	fülhallgatóknál
illative	fülhallgatóba	fülhallgatókba
sublative	fülhallgatóra	fülhallgatókra
allative	fülhallgatóhoz	fülhallgatókhoz
elative	fülhallgatóból	fülhallgatókból
delative	fülhallgatóról	fülhallgatókról
ablative	fülhallgatótól	fülhallgatóktól
non-attributive possessive - singular	fülhallgatóé	fülhallgatóké
non-attributive possessive - plural	fülhallgatóéi	fülhallgatókéi

Possessive forms of fülhallgató
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	fülhallgatóm	fülhallgatóim
2nd person sing.	fülhallgatód	fülhallgatóid
3rd person sing.	fülhallgatója	fülhallgatói
1st person plural	fülhallgatónk	fülhallgatóink
2nd person plural	fülhallgatótok	fülhallgatóitok
3rd person plural	fülhallgatójuk	fülhallgatóik

See also

• fejhallgató

 

Further reading

• fülhallgató in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN