egyesülés

Hungarian

Etymology

egyesül +‎ -és

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛɟːɛʃyleːʃ] (phonetic respelling: eggyesülés)
• Hyphenation: egye‧sü‧lés

Noun

egyesülés (plural egyesülések)

1. union (the state of being united or joined)

   Coordinate term: egyesítés

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	egyesülés	egyesülések
accusative	egyesülést	egyesüléseket
dative	egyesülésnek	egyesüléseknek
instrumental	egyesüléssel	egyesülésekkel
causal-final	egyesülésért	egyesülésekért
translative	egyesüléssé	egyesülésekké
terminative	egyesülésig	egyesülésekig
essive-formal	egyesülésként	egyesülésekként
essive-modal	—	—
inessive	egyesülésben	egyesülésekben
superessive	egyesülésen	egyesüléseken
adessive	egyesülésnél	egyesüléseknél
illative	egyesülésbe	egyesülésekbe
sublative	egyesülésre	egyesülésekre
allative	egyesüléshez	egyesülésekhez
elative	egyesülésből	egyesülésekből
delative	egyesülésről	egyesülésekről
ablative	egyesüléstől	egyesülésektől
non-attributive possessive - singular	egyesülésé	egyesüléseké
non-attributive possessive - plural	egyesüléséi	egyesülésekéi

Possessive forms of egyesülés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	egyesülésem	egyesüléseim
2nd person sing.	egyesülésed	egyesüléseid
3rd person sing.	egyesülése	egyesülései
1st person plural	egyesülésünk	egyesüléseink
2nd person plural	egyesülésetek	egyesüléseitek
3rd person plural	egyesülésük	egyesüléseik

Further reading

• egyesülés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• egyesülés in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).