ediktum

Hungarian

Etymology

From Latin edictum.^[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛdiktum]
• Hyphenation: edik‧tum
• Rhymes: -um

Noun

ediktum (plural ediktumok)

1. edict

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	ediktum	ediktumok
accusative	ediktumot	ediktumokat
dative	ediktumnak	ediktumoknak
instrumental	ediktummal	ediktumokkal
causal-final	ediktumért	ediktumokért
translative	ediktummá	ediktumokká
terminative	ediktumig	ediktumokig
essive-formal	ediktumként	ediktumokként
essive-modal	—	—
inessive	ediktumban	ediktumokban
superessive	ediktumon	ediktumokon
adessive	ediktumnál	ediktumoknál
illative	ediktumba	ediktumokba
sublative	ediktumra	ediktumokra
allative	ediktumhoz	ediktumokhoz
elative	ediktumból	ediktumokból
delative	ediktumról	ediktumokról
ablative	ediktumtól	ediktumoktól
non-attributive possessive - singular	ediktumé	ediktumoké
non-attributive possessive - plural	ediktuméi	ediktumokéi

Possessive forms of ediktum
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ediktumom	ediktumaim
2nd person sing.	ediktumod	ediktumaid
3rd person sing.	ediktuma	ediktumai
1st person plural	ediktumunk	ediktumaink
2nd person plural	ediktumotok	ediktumaitok
3rd person plural	ediktumuk	ediktumaik

References

1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

• ediktum in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• ediktum in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)