csodálat

Hungarian

Etymology

csodál (“to wonder, to admire”) +‎ -at (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃodaːlɒt]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: cso‧dá‧lat
• Rhymes: -ɒt

Noun

csodálat (plural csodálatok)

1. admiration, wonder, marvel

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	csodálat	csodálatok
accusative	csodálatot	csodálatokat
dative	csodálatnak	csodálatoknak
instrumental	csodálattal	csodálatokkal
causal-final	csodálatért	csodálatokért
translative	csodálattá	csodálatokká
terminative	csodálatig	csodálatokig
essive-formal	csodálatként	csodálatokként
essive-modal	—	—
inessive	csodálatban	csodálatokban
superessive	csodálaton	csodálatokon
adessive	csodálatnál	csodálatoknál
illative	csodálatba	csodálatokba
sublative	csodálatra	csodálatokra
allative	csodálathoz	csodálatokhoz
elative	csodálatból	csodálatokból
delative	csodálatról	csodálatokról
ablative	csodálattól	csodálatoktól
non-attributive possessive - singular	csodálaté	csodálatoké
non-attributive possessive - plural	csodálatéi	csodálatokéi

Possessive forms of csodálat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	csodálatom	csodálataim
2nd person sing.	csodálatod	csodálataid
3rd person sing.	csodálata	csodálatai
1st person plural	csodálatunk	csodálataink
2nd person plural	csodálatotok	csodálataitok
3rd person plural	csodálatuk	csodálataik

Derived terms

• csodálatos

 

Further reading

• csodálat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• csodálat in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).