csészéik

Hungarian

Etymology

From csésze +‎ -ik (possessive suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃeːseːjik]
• Hyphenation: csé‧szé‧ik

Noun

csészéik

1. third-person plural multiple-possession possessive of csésze

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	—	csészéik
accusative	—	csészéiket
dative	—	csészéiknek
instrumental	—	csészéikkel
causal-final	—	csészéikért
translative	—	csészéikké
terminative	—	csészéikig
essive-formal	—	csészéikként
essive-modal	—	csészéikül
inessive	—	csészéikben
superessive	—	csészéiken
adessive	—	csészéiknél
illative	—	csészéikbe
sublative	—	csészéikre
allative	—	csészéikhez
elative	—	csészéikből
delative	—	csészéikről
ablative	—	csészéiktől
non-attributive possessive – singular	—	csészéiké
non-attributive possessive – plural	—	csészéikéi