őshaza

Hungarian

Etymology

From ős (“ancient”) +‎ haza (“homeland”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈøːʃhɒzɒ]
• Hyphenation: ős‧ha‧za
• Rhymes: -zɒ

Noun

őshaza (plural őshazák)

1. (history, linguistics) urheimat, cradleland (the original homeland of an ethnic group, particularly the speakers of a proto-language)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	őshaza	őshazák
accusative	őshazát	őshazákat
dative	őshazának	őshazáknak
instrumental	őshazával	őshazákkal
causal-final	őshazáért	őshazákért
translative	őshazává	őshazákká
terminative	őshazáig	őshazákig
essive-formal	őshazaként	őshazákként
essive-modal	—	—
inessive	őshazában	őshazákban
superessive	őshazán	őshazákon
adessive	őshazánál	őshazáknál
illative	őshazába	őshazákba
sublative	őshazára	őshazákra
allative	őshazához	őshazákhoz
elative	őshazából	őshazákból
delative	őshazáról	őshazákról
ablative	őshazától	őshazáktól
non-attributive possessive - singular	őshazáé	őshazáké
non-attributive possessive - plural	őshazáéi	őshazákéi

Possessive forms of őshaza
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	őshazám	őshazáim
2nd person sing.	őshazád	őshazáid
3rd person sing.	őshazája	őshazái
1st person plural	őshazánk	őshazáink
2nd person plural	őshazátok	őshazáitok
3rd person plural	őshazájuk	őshazáik

Derived terms

• őshazai
• őshazájú

 

Further reading

• őshaza in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN