ügynök

Hungarian

Etymology

From ügy (“case, affair”) +‎ -nök (occupational suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈyɟnøk]
• Hyphenation: ügy‧nök
• Rhymes: -øk

Noun

ügynök (plural ügynökök)

1. agent (one who acts in place of another)

   Synonym: (archaic) ágens

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	ügynök	ügynökök
accusative	ügynököt	ügynököket
dative	ügynöknek	ügynököknek
instrumental	ügynökkel	ügynökökkel
causal-final	ügynökért	ügynökökért
translative	ügynökké	ügynökökké
terminative	ügynökig	ügynökökig
essive-formal	ügynökként	ügynökökként
essive-modal	—	—
inessive	ügynökben	ügynökökben
superessive	ügynökön	ügynökökön
adessive	ügynöknél	ügynököknél
illative	ügynökbe	ügynökökbe
sublative	ügynökre	ügynökökre
allative	ügynökhöz	ügynökökhöz
elative	ügynökből	ügynökökből
delative	ügynökről	ügynökökről
ablative	ügynöktől	ügynököktől
non-attributive possessive - singular	ügynöké	ügynököké
non-attributive possessive - plural	ügynökéi	ügynökökéi

Possessive forms of ügynök
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ügynököm	ügynökeim
2nd person sing.	ügynököd	ügynökeid
3rd person sing.	ügynöke	ügynökei
1st person plural	ügynökünk	ügynökeink
2nd person plural	ügynökötök	ügynökeitek
3rd person plural	ügynökük	ügynökeik

Derived terms

• ügynököl
• ügynökösködik
• ügynökség

 

Compound words

• titkosügynök
• tőzsdeügynök
• ügynökhálózat

 

Expressions

• kettős ügynök

 

Further reading

• ügynök in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN