Versailles-i békeszerződés
From Wikipedia, the free encyclopedia
A versailles-i békeszerződés (avagy versailles-i békediktátum) volt az első világháborút Németország és az antanthatalmak valamint a szövetségeseik között lezáró egyezmény, mely az 1919 első felében lefolytatott párizsi tárgyalások eredményeképpen született meg. A szerződés aláírásával fejeződött be a háború nemzetközi jogi értelemben, miután a tényleges harccselekményeket korábban már lezárta a compiègne-i fegyverszüneti egyezmény 1918. november 11-én. Ez az egyezmény volt egyben a Népszövetség alapító okirata.
Versailles-i békeszerződés | |
Aláírások a versailles-i szerződésen | |
Típusa | nemzetközi szerződés |
Megszövegezve | 1919. május 7. |
Aláírás dátuma | 1919. június 28. |
Aláírás helye | versailles-i kastély |
Aláírók | antanthatalmak és szövetségeseik ill. Német Birodalom |
Életbelépés | 1920. január 10. |
Nyelvek | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Versailles-i békeszerződés témájú médiaállományokat. |
Nem tévesztendő össze a következővel: versailles-i béke (1783). |
A német küldöttség a tárgyalásokon nem vehetett részt, hanem csak azok végén adhatott be írásos beadványokat, melyekkel a szerződésben apróbb módosításokat tudott elérni. A szerződés a Német Császárságot és szövetségeseit a háború egyedüli okozóiként jelölte meg és a német államot területek átadására, a fegyveres erőinek leszerelésére és a győztes hatalmak felé jóvátétel megfizetésére kötelezte. Németország nem volt hajlandó magára vállalni a bűnbak szerepét valamint elfogadni a rendkívül méltánytalannak és igazságtalannak érzett feltételeket. A győztes hatalmak végül ultimátumot küldtek Németországnak, melyben további jelentős területek megszállását helyezték kilátásba. Ennek, valamint a feszült belpolitikai helyzet és a fegyverszünet után is fenntartott, több tízezer ember halálát okozó éhségblokád hatására Németország tiltakozás mellett 1919. június 28-án – napra pontosan a szarajevói merénylet ötödik évfordulóján – aláírta a szerződést a versailles-i kastély tükörtermében. A szerződés a ratifikációja és az okiratok kölcsönös átadása után 1920. január 10-ével lépett hatályba. A keménynek tűnő feltételei és keletkezésének körülményei miatt a szerződést a németek többsége illegitimnek és megalázó diktátumnak tekintette.
A háborúban a vesztes oldalon álló országokkal kötött Párizs környéki békeszerződések sorában 1919. szeptember 10-én Német-Ausztriával a saint-germaini, 1919. november 27-én Bulgáriával a neuilly-sur-seine-i, 1920. június 4-én Magyarországgal a trianoni, majd 1920. augusztus 10-én az Oszmán Birodalommal a sèvres-i békeszerződés köttetett meg.