Szívelégtelenség
From Wikipedia, the free encyclopedia
A szívelégtelenség egy olyan állapot, amelyben a szívizom összehúzódó erejének, és ezzel teljesítményének csökkenése folytán a szívbeteg mindennapos tevékenysége kényszerűen korlátozott. (Lásd: NYHA stádiumok.)
Szívelégtelenség | |
A szívelégtelenség tünetei. | |
Osztályozás | |
BNO-10 | I50. |
BNO-9 | 428.0 |
Főbb tünetek | |
Adatbázisok | |
DiseasesDB | 16209 |
MedlinePlus | 000158 |
eMedicine | med/3552 emerg/108 ped/2636 |
MeSH ID | D006333 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szívelégtelenség témájú médiaállományokat. |
Első tünetei a fizikai aktivitás közbeni fáradékonyság és légszomj.
Oka sokféle lehet, a leggyakoribb okok a szívkoszorúerek szűkülete és a magas vérnyomás-betegség, de okozhatja a szívbillentyűk hibás működése, egyes anyagcsere-betegségek (cukorbetegség, pajzsmirigy-túltengés) vagy mérgezés (például alkohol) is, sőt egy tisztázatlan eredetű elsődleges szívizom-elfajulás (cardiomyopathia) is állhat a háttérben.
A szívműködés jelentős tartalékokkal rendelkezik, ezért az okok már hosszabb ideje is fennállhatnak, amikor a szervezet keringési igénye egyéb betegség vagy állapot fellépésekor megnő és látszólag hirtelen fellép a szívelégtelenség. Ilyen kiváltó tényezőként szerepelhet a pajzsmirigy-túlműködés, a vérszegénység, egy lázas betegség, de a terhesség is.[1]