Székely–magyar rovásírás
a magyarok által a középkor óta használt betűírás / From Wikipedia, the free encyclopedia
A székely–magyar rovásírás (más néven székely írás,[1] magyar rovás vagy magyar rovásírás) alapvetően alfabetikus írás, amelynek egyes elméletek szerint szótagjelei, szó- és mondatjelei is vannak. Jellemzője, hogy minden hangra külön jelet alkalmaz. A székely-magyar rovás egy időben teljesen kikopott a használatból, amire a leletek hiányából következtetnek, más elmélet szerint viszont kialakulásától kezdve folyamatosan használatban volt. Manapság újra felfedezett és fejlesztett írás, amit leginkább történelmi hagyományőrzők gyakorolnak.
Ez a szócikk a (székely-) magyar rovásírásról szól. Hasonló címmel lásd még: Rovásírás (egyértelműsítő lap). |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Ez a szócikk vagy szakasz nem megfelelő, vagy rosszul értelmezett forrásokat tartalmazhat, amelyek nem támasztják alá a szöveget. Segíts a cikk fejlesztésében a források ellenőrzésével. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. Ha nincs indoklás a vitalapon, vagy az már nem érvényes, távolítsd el ezt a sablont! Ez a figyelmeztetés 2018 februárjából származik. |
Székely-magyar rovásírás | |
(jobbról olvasandó: sávor ragyam-lyekéSz) | |
Típus | ábécé |
Nyelvek | magyar |
Időszak | 8. század végétől napjainkig |
Felmenő írásrendszerek | ugariti föníciai korai arám birodalmi arám korai sztyeppei protorovás Kárpát-medencei rovásírás |
Unicode-tartomány | U+10C80–U+10CFF |
ISO 15924 | Hung |
A Wikimédia Commons tartalmaz Székely-magyar rovásírás témájú médiaállományokat. |
Ezt az írást a magyarok több csoportja használta, s mindennapi használatra alkalmas írásként a székelyek őrizték meg.[1] A legrégebbi feliratokat leggyakrabban különböző anyagokba karcolták (rótták), például fába, csontba, kőbe és fémbe, illetve véséssel is találhatók ilyen írások. Jellemzőjük, hogy csak néhány sorosak, általában sírköveken, edényeken alkalmazták, esetleg használati tárgyakon is találhatók rövidebb szövegek, de olyan funkcióban, ahogy ma az írásokat használjuk, sosem használták.[2] A középkortól megjelenik a papírra írott változata, csak manapság jelent meg nyomtatott és digitális formában is.
Az egyik eredetelmélet szerint a székely-magyar rovásírás közvetve a birodalmi arámi írásból eredt.[3] Vannak, akik szerint a székely írás egy ősi, szó- és mondatjeleket alkalmazó írásból származik, amelyet a magyar nyelv számára fejlesztettek ki. A székely-magyar rovás nem azonos sem a nagyszentmiklósi kincsen is látható az írástörténeti szakirodalom egy részében „tiszai írás” néven tárgyalt Kárpát-medencei rovásírással, sem a kazáriai rovásírással.[1]
Az ISO/IEC 10646:2014 nemzetközi szabvány nemzeti bevezetéseként 2015-ben magyar nemzeti szabvány lett a rovásírás MSZ ISO/IEC 10646:2015 hivatkozási számmal, amely a Szabványügyi Közlöny 2015. július 1-i számában jelent meg.[4][5]