Saría
az iszlám erkölcsi, morális vezérelve / From Wikipedia, the free encyclopedia
A saría (arabul: شريعة) az iszlám erkölcsi, morális vezérelve, az iszlám teológiai rendszerében az Isten által meghatározott helyes viselkedés, szubsztanciális jog, az iszlám hagyomány részét képező vallási törvény.[1][2] A saría kiterjed a mindennapi élet valamennyi területére, még a tisztálkodási és étkezési előírásokra is. Legfőbb célja a közösség szabályozása. A vallásjog alapját képező saríát – ellentétben a nyugati jogi felfogással – örök érvényű isteni kinyilatkoztatás szentesíti, tehát megváltoztathatatlan, csupán értelmezésében van eltérés, mely áganként és kultúránként enyhébb vagy szigorúbb. A saría konkrét megnyilvánulásait – az iszlám teológia részeként – a fikh szabályozza
Az iszlám jogtudomány hagyományos elmélete a saría négy forrását ismeri: a Koránt, a Szunnát (hiteles hadíszt), a kijászt (analóg érvelés) és az idzsmát (jogi konszenzus).[3]
A különböző jogi iskolák (madzhabok) – amelyek közül a legismertebbek a hanafita, a málikita, a sáfiita és a hanbalita iskola – módszertanokat dolgoztak ki a saría ítéleteinek a Korán forrásaiból való levezetésére az idzstihádnak nevezett eljárás segítségével.[4][5] A hagyományos jogfilozófia (fikh) a saría két fő jogágát különbözteti meg, az ibádát (rituálék) és a muámalát (társadalmi kapcsolatok), amelyek együttesen a társadalmi szabályozás témáinak széles körét foglalják magukban.[4][6] Rendelkezései éppúgy foglalkoznak etikai normákkal, mint jogi normákkal.[7][8] A cselekedeteket öt kategória egyikébe sorolja: kötelező, ajánlott, semleges, visszataszító és tiltott.[4][5][6] A saría egyes területei átfedésben vannak a jog nyugati felfogásával, míg mások tágabban megfelelnek az Isten akaratának megfelelő életvitelnek.[5]
A klasszikus jogtudományt a vallásjogi tudósok (fukahák) dolgozták ki, főként a képzett muszlim jogászok (muftik) által kiadott jogi vélemények (fetvák) alapján. Történelmileg a saría-bíróságokon az uralkodó által kinevezett bírák alkalmazták, akik elsősorban polgári jogvitákkal és közösségi ügyekkel foglalkoztak.[4][6] A szultáni bíróságok, a rendőrség és a piaci felügyelők gyakorolták a büntető igazságszolgáltatást, amelyet a saría befolyásolt, de nem kötötték annak szabályai.[9][6] A nem muszlim (dhimmi) közösségek jogi autonómiával rendelkeztek belső ügyeik elbírálásában. [9][6] Az évszázadok során a szunnita iszlámhoz kötődő muftikat fokozatosan beépítették az állami bürokráciába,[5] a fikhet pedig kiegészítették a muszlim uralkodók által kiadott különböző gazdasági, büntető- és közigazgatási törvények.[10] Az 1869–1876-os oszmán polgári törvénykönyv volt az első részleges kísérlet a saría kodifikálására.[11]
A huszadik századtól a muszlim világban a hagyományos törvényeket széles körben felváltották az európai minták által inspirált törvények,[5][12] így a bírósági eljárásokat és a jogi oktatást igyekeztek az európai gyakorlathoz igazítani.[5] Bár a legtöbb muszlim többségű állam alkotmánya tartalmaz utalásokat a saríára, annak klasszikus szabályait nagyrészt csak a kisebb közösségi, családi együttélés körében alkalmazták.[5] A muszlim jogalkotók az erre vonatkozó joggyakorlatot is igyekeztek modernizálni anélkül, hogy feladták volna a saría hagyományos elveit.[5][11] A 20. század végének iszlám megújulási mozgalmai magával hozták az iszlamista mozgalmak törekvéseit az ősi törvények teljes körű végrehajtására, beleértve a testi fenyítések (hudúd) különböző formáit, például a megkövezést.[5][11] Egyes esetekben ez tradicionalista jogi reformot eredményezett, míg más országokban a saría jogi újraértelmezését hozta.[5][11][13] Néhány muszlim ország elismeri a saría alapú közösségi törvények alkalmazását muszlim lakosságuk számára,[14][15] így a saría továbbra is hatással van a magán- és közélet más aspektusaira is.
A saría szerepe világszerte vitatott témává vált.[5] A saría alapú törvények bevezetése a muszlim közösségek között feszültséget, erőszakot váltott ki például Nigériában,[16][17] és hozzájárulhatott Szudán felbomlásához is.[5] Észak-Amerikában egyes joghatóságok betiltották, vagy korlátozták a saría alkalmazását.[18] Folyamatos viták folynak arról, hogy a saría összeegyeztethető-e a demokráciával, az emberi jogokkal, a gondolatszabadsággal, a nők jogaival, az LMBT-jogokkal és néhány nyugati üzleti modellel, például a banki tevékenységekkel.[19][20][21]