Koszovó
de facto állam Délkelet-Európában / From Wikipedia, the free encyclopedia
Koszovó, illetve a Koszovói Köztársaság (albánul: Republika e Kosovës, szerbül: Република Косово / Republika Kosovo)[2] vitatott jogállású terület a Balkán-félszigeten. A helyi albán többség által egyoldalúan kikiáltott államot a világ országai csak részben ismerték el.
Koszovó | |||
Kosova Косово и Метохија | |||
| |||
Nemzeti himnusz: Evropa | |||
Fővárosa | Pristina | ||
é. sz. 42° 40′, k. h. 21° 10′42.666666666667, 21.166666666667 | |||
Államforma | Vitatott parlamentáris köztársaság / autonóm tartomány | ||
Vezetők | |||
Államfő | Vjosa Osmani | ||
Miniszterelnök | Albin Kurti | ||
Hivatalos nyelv | albán, szerb | ||
Vitatott függetlenség/autonómia | 2008. február 17. | ||
EU-csatlakozás | kérelmező | ||
Tagság | Lista World Customs Organization | ||
Népesség | |||
Népszámlálás szerint | 1 883 018 fő (2016) | ||
Rangsorban | 151 | ||
Becsült | 1 810 463 fő (2020 forrás: IMF) | ||
Rangsorban | 151 | ||
Népsűrűség | 166 fő/km² | ||
GDP | 2020 (becslés) | ||
Összes | 8402 millió USD[1] | ||
Egy főre jutó | 4649 USD | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 10 887 km² | ||
Időzóna | CET (UTC+1) CEST (UTC) | ||
Egyéb adatok | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
Pénznem | euró (EUR ) | ||
Hívószám | +383 | ||
Segélyhívó telefonszám | 112 | ||
Internet TLD | nincs | ||
Villamos hálózat | 230 volt | ||
Elektromos csatlakozó | Schuko | ||
Közlekedés iránya | jobb | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Koszovó témájú médiaállományokat. | |||
|
A köztársaság területébe de facto nem tartoznak bele a szerb enklávék. Szerbia és az ENSZ nem ismeri el Koszovó függetlenségét, s mind a mai napig ENSZ-irányítás alatt álló területnek tekintik a szuverén Szerbia területén. Szerbia alkotmánya értelmében Koszovó és Metóhia Autonóm Tartománynak (szerbül Аутономна Покрајина Косово и Метохија / Autonomna Pokrajina Kosovo i Metohija) nevezik a területet.[3]
2008. február 17-én, miután a belgrádi kormánnyal és a koszovói albánokkal hónapokon át folytatott tárgyalások megbuktak, a területet de facto katonai ellenőrzése alatt tartó Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió (EU) többségének támogatásával és az EU képviselőivel egyeztetve kikiáltotta függetlenségét Szerbiától. A tartomány egyoldalú függetlensége egyes értelmezések szerint sérti az ENSZ BT 1244-es határozatát, amely 1999. június 10-én elismerte az akkori Jugoszlávia – amelynek a mai Szerbia a jogutódja – területi egységét. Szerbia és annak fő támogatója, Oroszország, valamint a világ országainak egy része jelenleg nem ismeri el önálló államként,[4] Magyarország, az EU tagállamainak többsége és számos más állam azonban igen (Lásd még: Koszovó függetlenségét elismerő országok). Az Európai Unió Koszovót „potenciális tagjelölt” államnak tekinti, ugyanakkor a koszovói külügyminiszter szerint az EU-val történő tárgyalások mindenki másnál lassabban zajlanak.[5]
Koszovó függetlenségét eddig a 193 független ország közül 93 ismerte el, valamint a csak részlegesen elismert államok közül Tajvan, a Máltai lovagrend, a Cook-szigetek és Niue.[6] A független országok közül 44 nyilatkozott úgy, hogy nem ismeri el Koszovót, vagy kimondottan tiltakozott a függetlenség egyoldalú kikiáltása ellen. A többi ENSZ-tagország álláspontja semleges, nem egyértelmű vagy egyelőre nem ismert. A csak részlegesen elismert államok közül Palesztina és Dél-Oszétia egyértelműen ellenezője a független Koszovó létrejöttének, míg Abházia és Hegyi-Karabah (Arcah) olyan nyilatkozatot tett, mely szerint akkor ismernék el Koszovó függetlenségét, ha az az elismerést viszonozza.
Az ENSZ közgyűlése a nemzetközi bírósághoz fordult, és tanácsadó véleményt kért az aktus jogszerűségéről.[7]
A nemzetközi bíróság 2010. július 22-én kelt tanácsadó véleményében kifejtette, hogy miközben nem vizsgálta, hogy a függetlenségi nyilatkozat alkalmas-e a célzott joghatás kiváltására, azaz érvényes és hatályos-e, valamint hogy Koszovó független állam-e, önmagában a nyilatkozat ténye nem sérti a nemzetközi jogot, mivel az azt kikiáltók nem mint az ideiglenes intézményrendszer részei, azaz nem mint koszovói parlament tették a nyilatkozatot, hanem mint magukat Koszovó népe képviselőinek tekintő magánszemélyek, ilyenformán a nemzetközi jog előírásai őket nem kötik.[8]