Karaita judaizmus
From Wikipedia, the free encyclopedia
A karaita judaizmus a zsidó valláson belüli mozgalom. A legmeghatározóbb jellemzője, hogy Szentírásként csak a Tanakhot fogadja el, elutasítja, hogy a Misna és Talmud előírásait – azaz az úgynevezett szóbeli tant – a halakha (a kötelezően alkalmazott zsidó törvények, előírások és szokások gyűjteménye) része volna.
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. (2007 júniusából) |
A „karaita" szó a קָרָאִים [kárá'im] héber szóból származik, jelentése: „olvasók" vagy „akik olvassák (az írásokat)”. Ez egy ragadványnév, amely azért maradt meg, hogy elkülönüljenek a rabbinizmus híveitől.
Az írások értelmezésekor csupán a szövegekre koncentrálnak és szó szerint értik azokat.[1] Modern korunkban az irányzat hívei külön szervezetet alkotnak. Körülbelül 30 000 karaita él a Földön, háromnegyedük Izraelben (Berseba, Ramla és Asdód városokban).[2] Korábban a népesség nagyobb hányadát tették ki.[forrás?]