Iusztinianoszi pestisjárvány
From Wikipedia, the free encyclopedia
A iusztinianoszi pestisjárvány i. sz. 541 és 549 között zajlott és ez volt az első ismert, jelentősebb pandémiája a pestisnek. A járvány a Földközi-tenger medencéjét, Európát és a Közel-Keletet érintette.[1][2][3] Nevét a Bizánci Birodalom akkori császáráról, I. Iusztinianoszról kapta, aki udvari történésze, Prokopiosz szerint 542-ben maga is elkapta a betegséget, de sikeresen kilábalt belőle. Ugyanekkor a birodalom fővárosa, Konstantinápoly lakossága ötödét veszítette el a pestis miatt.[1][2]
A járvány 541-ben, Egyiptomban jelentkezett először, 544-re az egész Mediterráneumot végigpusztította és egészen 549-ig megmaradt Észak-Európa és Arábia egyes vidékein.[1] Pusztítása jelentős gazdasági, politikai és társadalmi hatásokkal járt Európában és a Közel-Keleten.[4]
DNS-vizsgálatokkal bebizonyították, hogy a járványt valóban a Yersinia pestis okozta, ugyanaz a baktérium, amely a hírhedt 14. századi Fekete halálért is felelős.[5] A baktérium közeli rokonait a közép-ázsiai Tien-san hegységben azonosították, így feltételezhető, hogy 1500 évvel ezelőtt innen indult a járvány.[6][7]