Ido nyelv
nyelv / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az ido nyelv egy mesterséges nyelv, mely az eszperantó megreformálásával jött létre 1907-ben. Célja az, hogy második nyelv legyen különböző nyelvi háttérrel rendelkező embereknél. Tervezésekor elsődleges szempont volt, hogy nyelvtanilag, helyesírásilag és lexikografikusan szabályos legyen.
Ido linguo Ido | |
Kiejtés | [ˈido] |
Alkotó | eszperantó reformisták egy csoportja |
Első kiadás dátuma | 1907 |
Beszélik | világszerte |
Terület | nemzetközi |
Beszélők száma | 100–200[1] fő |
Nyelvcsalád | mesterséges nyelv nemzetközi segédnyelvek Ido nyelv |
Írásrendszer | latin írás |
Forrásai | eszperantó |
Gondozza | Uniono por la Linguo Internaciona Ido, Egyesület az Ido nemzetközi nyelvért (weboldala) |
Nyelvkódok | |
ISO 639-1 | io |
ISO 639-2 | ido |
ISO 639-3 | ido |
A Wikimédia Commons tartalmaz linguo Ido témájú médiaállományokat. |
Az ido volt a második mesterséges nyelv, amely nagyobb közösséget tudott szervezni. Megalakult az Ido Akadémia, és kiadták a nyelv folyóiratát, a Progresót. A század első évtizedeiben az idista mozgalom mintegy 1000 főt számlált. A nyelv népszerűségromlásának egyik oka Louis Couturat 1914-es halála volt. 1923-ban megalakult az Uniono por la Linguo Internaciona Ido (Ido Világszervezet, szó szerint „Egyesület az Ido nemzetközi nyelvért”).
Az ido az idők folyamán az eszperantóra is hatással volt, neologizmusként számos ido szó került az eszperantóba, és néhány képző is, mint például: -iz-, -oz-, -ik-, -iv-.
Számos művet lefordítottak idóra, így például a A kis herceget és Lukács evangéliumát is. Napjainkban kb. 100-200 beszélőt[1] jegyeznek.