Göncz Árpád
(1922–2015) magyar politikus, író, műfordító, országgyűlési képviselő, köztársasági elnök / From Wikipedia, the free encyclopedia
Göncz Árpád (Budapest, 1922. február 10. – Budapest, 2015. október 6.)[1] magyar politikus és József Attila-díjas író, műfordító,[2][3][4] a Magyar Köztársaság elnöke 1990-től 2000-ig.
Göncz Árpád | |
1999-ben | |
Született | 1922. február 10. Budapest |
Elhunyt | 2015. október 6. (93 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Göntér Mária Zsuzsanna |
Gyermekei | négy gyermek: Göncz Kinga |
Szülei | Göncz Lajos |
Foglalkozása | |
Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1944) |
Kitüntetései | lásd díjai, elismerései |
Sírhelye | Óbudai temető |
A harmadik magyar köztársaság 1. köztársasági elnöke | |
Hivatali idő 1990. augusztus 3. – 2000. augusztus 3. | |
Miniszterelnök |
|
Előd |
|
Utód | Mádl Ferenc |
A harmadik magyar köztársaság Országgyűlésének 2. elnöke | |
Hivatali idő 1990. május 2. – 1990. augusztus 2. | |
Előd | Fodor István |
Utód | Szabad György |
Politikai pályafutása | |
Párt | |
Göncz Árpád aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Göncz Árpád témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az 1956-os forradalom után életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték,[5] de az 1963-as amnesztiával kiszabadulhatott a fogvatartásból.[6] A második világháború után és az 1956-os forradalom idején a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, a rendszerváltás idején a Szabad Demokraták Szövetsége politikusa. 1990-ben tagja lett a rendszerváltás utáni első szabadon választott Országgyűlésnek, amelynek első elnökévé választották.[7] Pozíciójából adódóan betöltötte az ideiglenes köztársasági elnöki tisztséget, majd augusztusban a harmadik Magyar Köztársaság első elnökévé választották, mely tisztségét 2000-ig viselte.
Irodalmi tevékenysége széles körű volt, elsősorban J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című epikus fantasyregényének mára kultikussá vált műfordítása által ismeri a nagyközönség. A művet első ízben 1981-ben adták ki magyarul.
„ | Ha szolgálni kívánok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket, akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó, akik a versenytársadalom versenyképtelenjei, akiknek nincs eszközük megvédeni Önmagukat, s akik épp ezért leginkább szorulnak védelemre. | ” |
– Részlet Göncz Árpád parlamenti felszólalásából, 1990. augusztus 3.[8] |