Generikus programozás
From Wikipedia, the free encyclopedia
A generikus programozás a számítógépes programozás egy olyan stílusa, amelyben az algoritmusok a később meghatározandó típusok formájában írják fel, amelyeket aztán szükség esetén megadnak a a paraméterként megadott típusokhoz. Ezt a megközelítést az ML programozási nyelv vezette be 1973[1]-ban[2], lehetővé teszi olyan közös függvények vagy típusok írását, amelyek csak abban a típusban különböznek egymástól, amelyen működnek, így csökkentve a párhuzamosságot. Az ilyen szoftverek entitások néven generikus Ada, C #, Delphi, Eiffel, F #, Java, Nim, Python, Rust, Swift, TypeScript és a Visual Basic .NET. Paraméteres polimorfizmusként ismerik őket az ML-ben, Scalában, Juliában és Haskellben (a Haskell-közösség a "generikus" kifejezést is használja egy kapcsolódó, de némileg eltérő fogalomra); sablonok C++ és D nyelven; és paraméterezett típusok a nagy hatású 1994-es Design Patterns[3] című könyvben.
A "generikus programozás" kifejezést eredetileg David Musser és Alexander Stepanov találta ki a fentieknél specifikusabban, egy olyan programozási paradigma leírására, amelyben a típusokra vonatkozó alapvető követelményeket elvonták az algoritmusok és adatstruktúrák konkrét példáitól, és formalizálták mint fogalmak, általános funkciókkal, amelyek e fogalmak szempontjából valósulnak meg, jellemzően a fent leírt nyelvi genericitási mechanizmusokat alkalmazva.