Braille-írás
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Braille-írás vagy Braille-ábécé (ejtése: [bráj],[1][2][3] nem *[brej]) egy speciális technikát alkalmazó ábécé, amelyet a francia Louis Braille alkotott meg 1821-ben a vak emberek számára. Ennek segítségével a született vakok számára is lehetővé vált az írás és olvasás elsajátítása, illetve az életük során látásukat vesztő, vagy már elvesztett személyeknek ugyanezek alkalmazása a mindennapokban.
A Braille-ban való kézzel íráshoz sorvezetőt és ún. stílust használnak. A betűket hátulról domborítják ki, a betűk tükörképi párja szerint.
A vakok nagy része idős korára veszíti el látását, és már nem tudja megtanulni a Braille-írást, így a vakok kultúrája a szóbeli és az írásos kultúra közötti speciális helyzetben van. Ráadásul ebben a korban a tapintás érzékenysége is csökken.[4][5] A vak fiatalok körében pedig manapság népszerűbbek a beszélő képernyőolvasók.
Vitatott kérdés, hogyan lehetne népszerűbbé tenni a Braille-írást. Magyarországon csak a vakok kb. 10%-a ismeri. Sokuk szégyelli is megtanulni.[6] Mindazonáltal, a Braille-használók eredményesebbek a tanulásban és a munkában is.