Bencések
római katolikus szerzetesrend / From Wikipedia, the free encyclopedia
A bencések (másképp: Szent Benedek-rend, vagy egyszerűen: bencés rend) – teljes latin nevén: Ordo Sancti Benedicti, rövidítve: OSB – a római katolikus egyház és a nyugati kereszténység legrégebbi szerzetesrendje.[1] Szoros értelemben nincs bencés rend, hanem azokat a bencés kongregációkat foglalja magába, amelyek a római apátprímás vezetésével konföderációban egyesültek, tágabb értelemben minden rendi személyt, aki a benedeki regula szerint él.[1] A középkor folyamán léteztek bencés ihletésű monasztikus rendek; a 15. századtól kongregációk és monostorok léteznek, mint megannyi „bencés szerzetesrend”.[2]
Szent Benedek-rend (Ordo Sancti Benedicti) | |
Rövidítés | OSB |
Egyéb nevek | bencések |
Mottó | Ora et labora! (Imádkozz és dolgozz!) |
Alapító | Nursiai Szent Benedek |
Alapítva | 529 körül |
Székhelye | Piazza del Cavalieri di Malta, 5 I-00153 Róma |
Védőszent | Szűz Mária |
A Szent Benedek-rend weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Benedek-rend témájú médiaállományokat. |
A szemlélődő (kontemplatív) szerzetesek nevüket alapítójukról, Szent Benedekről kapták, aki a 6. század elején, Itáliában kezdett szigorúbb szerzetesi életet élni, és írta meg szerzetesi szabályzatát, azaz reguláját. Bár a Bence név a Vince egyik formája, és nem a Benedeké, a Benedek-rendi elnevezést Magyarországon a 17. század után a bencés név váltotta fel.[3]
A bencések hatása óriási Európa tudomány- és kultúrtörténetében, valamint a katolikus szerzetesség kialakulásában, különösen a kora középkor folyamán. A nyugati szerzetesség kialakulása idején tulajdonképpen ez a rend volt hosszú ideig az egyetlen rend, ahogy az ortodox kereszténységen belül ma is csak egységes szerzetességéről beszélhetünk, amely csupán nyelvileg szegmentálódik. A többi, részben ebből kialakult (pl. ciszterciek), részben tőlük függetlenül alapított nyugati szerzetesrendtől mind szervezetileg, mind életvitelükben jelentősen eltérnek.