Ausztráliának, a Magyarországtól a legtávolabb elhelyezkedő kontinensnek a többi szárazfölddel összehasonlítva sok természet-, sőt társadalom-földrajzi szempontból egyedülálló tulajdonsága van:[2]
a legkisebb területű kontinens;
a legalacsonyabb kontinens, mert legkiemelkedőbb pontja is csak 2228 m magas, míg bármelyik más szárazföldön jelentősen 4000 m fölé emelkedő hegyek vannak (ugyanakkor alacsony, de hatalmas fennsíkjai miatt átlagos magassága meghaladja Európáét);
a legidősebb kontinens, mert területének több mint kétharmada ősföld (ahol a felszínen vagy a medencék aljzatában prekambriumi kőzetek vannak), és a legfiatalabb hegysége is az európai variszkuszi-hegységrendszerrel egyidős;
a legszárazabb kontinens, mert több mint egyharmada sivatag, ill. félsivatag, és felén 300 mm-nél kevesebb az évi csapadék;
a legnagyobb az aránya a lefolyástalan területeknek a kontinensek között, területének csaknem feléről (48,5%) a vizek nem érik el a tengereket;
legsajátosabb az állat- és növényvilága, mert több mint 100 millió évvel ezelőtt elszakadva a többi kontinenstől - vagyis a törzsfejlődés fő vonalától - konzerválódtak és specializálódtak az ősi formák;
az egyetlen szárazföld, amelyen jelenleg nincs jéggel borított terület;
a a hagyományos európai-észak-amerikai gazdasági-társadalmi központoktói nézve a legtávolabbi kontinens, és teljes egészében a déli féltekén helyezkedik el;
az európaiak által a legutoljára felfedezett és betelepített kontinens a lakott világ szárazföldjei közül.