A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa
végrehajtó hatalom / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Népköztársaság Elnöki Tanácsa (Elnöki Tanács, NET) a Magyar Népköztársaságban 1949. augusztus 23. és 1989. október 23. között az Országgyűlés mellett az államhatalom egyik legfőbb szerve volt. Testületként gyakorolta az általában az egyszemélyi államfőket megillető jogokat, kollektív államfői funkciót töltött be, ezen felül bizonyos korlátozásokkal az Országgyűlést helyettesítő jogkörrel is rendelkezett. Az Elnöki Tanács elnökből, két helyettes elnökből, titkárból és tizenhét további tagból állt, akiket az Országgyűlés saját tagjai közül választott a megválasztását követő alakulóülésén. Megbízatása az új Elnöki Tanács megválasztásáig tartott, tagjai újraválaszthatók voltak, és nem lehettek a kormány (Minisztertanács) tagjai. (Az államtitkári tisztség újbóli létrehozása után[1] az államtitkárokra is kiterjedt az összeférhetetlenség.)
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Az Elnöki Tanács létrehozásáról az 1949. augusztus 20-án hatályba lépett Magyar Népköztársaság Alkotmánya rendelkezett. A kollektív államfői intézmény ebben a formában szovjet mintára került a magyar alkotmányba, ahol az 1917 végi bolsevik hatalomátvételtől kezdve ezt a megoldást alkalmazták, bár előzményének tekinthető az 1944–46 között működött Nemzeti Főtanács is. Az Elnöki Tanács 1949. augusztus 23-ai megválasztásával egyidejűleg megszűnt a köztársasági elnöki tisztség, feladatainak nagy részét az Elnöki Tanács, illetve annak elnöke vette át.[2] Első elnöke az addigi köztársasági elnök, Szakasits Árpád lett.[3] Az Alkotmány 1989. évi módosítása megszüntette az Elnöki Tanácsot, és visszaállította a köztársasági elnök intézményét.