Vitézsas

A vitézsas (Polemaetus bellicosus) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék családjába a Polemaetus nemhez tartozó egyetlen faj.^[1][2]

Vitézsas
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Madarak (Aves) Csoport: Carinatae Alosztály: Neornithes Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae) Öregrend: Neoaves Csoport: Passerea Csoport: Telluraves Csoport: Afroaves Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes) Család: Vágómadárfélék (Accipitridae) Alcsalád: Sasformák (Aquilinae) Nem: Polemaetus Heine, 1890 Faj: P. bellicosus
Tudományos név
Polemaetus bellicosus (Daudin, 1800)
Szinonimák
Aquila morphnoides
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vitézsas témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vitézsas témájú médiaállományokat és Vitézsas témájú kategóriát.

Rendszerezése

A fajt François Marie Daudin francia zoológus írta le 1800-ban, a Falco nembe Falco bellicosus néven.^[3]

Előfordulása

Afrika nagy részén honos, a Szaharától délre. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, gyepek, szavannák és cserjések, mocsarak, folyók és patakok környékén. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Megjelenése

Afrika legnagyobb termetű sasfaja, testhossza 86 centiméter, szárnyfesztávolsága 212-260 centiméter, testtömege 3000-6200 gramm.^[5] A tojó nagyobb, mint a hím. Fején kis bóbitát visel. Erős, horgas tépőcsőre van. Tollas, erős csűdje és hasi része fehér, sötétebb pettyekkel. Feje, nyaka, melle, háta és szárnyai szürkésfeketék.

• 
  Kifejlett és egy ...
• 
  ... fiatal példány

Életmódja

Kisemlősökkel, nyulakkal, majmokkal, kisebb antilopokkal táplálkozik. Levegőben őrjáratozik, vagy egy fa tetejéről lesi a prédáját. Ha észrevesz valamilyen zsákmányt, ferde szögben, nagy sebességgel támadja meg.

Szaporodása

Fészekalja 1-2 tojásból áll, melyen 45 napig kotlik. A kikelt fiókákat még 100 napig gondozza.

A nagy méretű fészek

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, de csökken, egyedszáma szintén csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.^[4]