Dávid, dal 1576 sovrintendente della Chiesa Unitariana, apparteneva alla corrente dei non-adorantisti, contrariamente al Giorgio Biandrata che denunciò il Dávid per violazione della legge sull'innovazione davanti al reggente Kristóf Báthory.
Il 2 giugno 1579, alla dieta di Gyulafehérvár, Dávid si difese sostenendo di non essere un innovatore, poiché egli aveva sempre insegnato che Cristo era un uomo e che le Scritture impongono soltanto il culto di Dio. Ma la dieta gli diede torto e Dávid fu condannato al carcere a vita nella fortezza di Déva, dove morì il 15 novembre.
Elegia, Scripta ad Eximium D. Franciscum, I. V. Doctorem, ac Vicarium Ecclesiae Albensis in Transsylvania… Maecenatem suum semper colendum, 1550
Dialysis Scripti Stancari Contra Primum Articulum Synodi Szekiensis, qui de doctrina controvertitur, conscripta. Cluj-Napoca, 1555.
Responsum ministrorum Ecclesiae Colosvariensis ad scripta varia Martini a Calmancha in Causa Coena Domini edita Colosvarini. Anno 1556. die 25. Julii.[3]
Consensus Doctrinae De Sacramentis Christi Claudiopoli, 1557.
Acta Synodi Pastorum Ecclesiae Nationis Hungaricae in Transylvania… Anno 1558. in oppido Thorda celebratae. U. ott, 1558.
Az Vrnac Vaczoraiarol Valo közenséges keresztyéni vallas. Colosvarot, 1559.
Defensio Orthodoxae Sententiae de Coena Domini (Kolozsvár), 1559.
Ejudem Francisci Davidis Responsio ad Argumenta, quibus Hypostasin Spiritus Sancti Petrus Caroli stabilivit, (Lampe, Hist. Eccl. Hungar. 154–158. l).
Propositiones in Disputatione Albensi coram Regia Maiestate a D. Georgio Blandrata et Francisco Davidis propositae Limitationi Ministrorum, qui ex Ecclesiis Hungaricis Disputationi interfuerunt, Kolozsvár, 1566.
Catechismus Ecclesiarum Dei in natione Hungarica per Transilvaniam, Claudiopoli, 1566.
Disputatio prima Albana seu Albensis, habita 1566 24. Febr. U. ott, 1566.
De Falsa et Vera Vnius Dei Patris, Filii, et Spiritvs Sancti Cognitione Libri Dvo. Albae Juliae, 1567.
Rövid Magyarazat mikeppen az Antichristvs, az igaz Istenről valo tudomant meg homalositotta… Albae Juliae, 1567.
Rövid Utmutatás az Istennec igeienec igaz ertelmere, mostani szent Haromsagrol tamadot vetélkedesnec meg feytesere es itelesere hasznos es szükseges, Albae Juliae, 1567.
Refvtatio Scripti Petri Melii, quo nomine Synodi Debrecinae docet Johoualitatem, et trinitarium Deum Patriarchis, Prophetis, et Apostolis incognitum, Albae Juliae, 1567.
Demonstratio Falsitatis Doctrinae Petri Melii, et reliquorum Sophistarum per Antitheses una cum refutatione Antitheseon veri et Turcici Christi, nunc primum Debrecini impressarum… Albae Juliae, 1568.
Refutatio Propositionum Petri Melii non inquirendae Veritatis ergo sed ad contendendum propositarum, ad indictam Synodum Varadinam 22. Augusti Anno 1568
Theses Thordae Disputandae ad XIII Diem Nouembris, et in Synodo Varadina die 22. Augusti publicatae, U. ott. (Névtelenűl).
Literae convocatoriae ad Seniores Ecclesiarum Svperioris et Inferioris Pannoniae ad indictam Synodum Thordanam ad tertium Marty diem, additis Thesibus ibidem disputandis, U. ott, 1568.
Aequipollentes ex Scriptura Phrases de Christo Filio Dei ex Maria Nato Figuratae…, U. ott, 1568.
Antithesis Pseudochristi cum vero illo ex Maria Nato, U. ott, 1568.
Az Szent Irasnac Fvndamentamabol vött Magyarazat az Jesus Cristusrol es az ő igaz istensegeről, U. ott, 1568.
De Mediatoris Jesv Christi hominis Divinitate, Aequalitateque libellus, U. ott, 1568.
Brevis Enarratio Dispvtationis Albanae de Deo Trino, et Christo Dvplici coram Serenissimo Principe, et tota Ecclesia decem diebus habita, U. ott, 1568.
De Regno Christi Liber primus. De Regno Antichristi Liber secundus. Accessit Tractatus de Paedobaptismo, et Circumcisione, U. ott, 1569.
Propositiones Francisci Davidis ex Ungarico Sermone in Latinum conversae et in eadem Synodo Varadiensi (Ao 1569.) exhibitae.[5]
Az Váradi Disputacionac avagy vetelkedesnec, az egy Attya Istenről es annac Fiaról, az Jesus Cristusról és a szent Lélekről igazán valo elő számlalássa, Kolozsvár, 1569.
Első Resze az szent irasnac külön külön reszeiből vöt predicaciocnac az atya istenről, ennek kedig az ő fiaról az Ihesvs Christvsrol, es az mi öröcseguncnec peczetiről az szent lelekről, Gyula-Fehérvár, 1569.
Refutatio Scripti Georgii Maioris, in quo Devm trinvm in personis, et vnvm in Essentia: Vnicvm deinde eius Filium in persona, et duplicem in naturis, ex lacunis Antichristi probate conatus est, (Kolozsvár), 1569.
Könyvetske Az igaz Kerestyéni Keresztségről, es a Pápa Antichristusnac Maymozássaról… Kolozsvár, 1570.
Responsio Pastorum ac Ministrorum Ecclesiarum in Transsylvania, quae vnvm Deum Patrem Christi Jesum Christum filium Dei crucifixum vnvmqu. amborum spiritum confitentur, U. ott, 1570.
Az Egy ő magatol való Felséges Istenről, es az ő igaz Fiarol, a Nazareti Jesusrol, az igaz Messiasrol, A szent irásból vöt vallástéttel, U. ott, 1571.
Az egy Attya Istennec, es az ő aldot szent fianac, az Jesus Christusnac Istenségekről igaz vallastéttel…, U. ott, 1571.
Literae Convocatoriae, una cum Propositionibus in Synodo Vasarhellyina disputandis ad diem XX. Mensis Septembris, hujus Anni 1571, U. ott.
Libellus Parvus, XXX Thesibus Blandratae oppositus, in quo disseritur Jesum Christum vocari nunc non posse Deum, cum non sit verus Deus…, U. ott, 1578.
Confessio Francisci Davidis de Jesu Christo quam ex carcere exhibuit. Regnicolis, paulo ante mortem Thordae, in Transylvania, in conuentu regni 17. April. Anno 1570.
Isteni dicsiretek, imádságos és vigasztaló énekek, 1575.[6]
Delio Cantimori, Adriano Prosperi Eretici italiani del Cinquecento e altri scritti 1939, 1992 "... fondatore con Francesco David della chiesa unitaria di Transilvania, cita il Valdés, con Lutero agli inizi, con Erasmo e con altri fra i precursori della verità, cioè delle proprie dottrine.