város Romániában, Kolozs megyében From Wikiquote, the free quote compendium
Kolozsvár (románul 1974-ig Cluj, ma Cluj-Napoca, németül Klausenburg, latinul Claudiopolis, város Romániában. Erdély történelmi központja és legjelentősebb városa.
„Senki soha hivatalosan tán ki nem mondotta a száján, és semmi hivatalos írás ki nem hirdette, de Kolozsvár Erdély fővárosa száz és száz évek óta a mai napig.” (Kós Károly, 1934)
Létezik egy nagy város a jázig tájon, amerre
Mossa a kék Szamos az ősi falak köveit...
Erdély még sose látott várost, mely ilyen ékes,
Itthoni földön ilyen még sohasem született.
Nézzed bár ragyogó kövű nagy palotáit, akár a
Termékeny talaját s változatos piacát.
(Latinból fordította Tóth István)
Sok jókat büvössé És nevezetessé
Ezelőtt ö Felsége
Téged is - tött volt, Alkalmatosságot
Életnek szükségire.
Bőven szolgáltatván és felmagasztalván
Fejedet ditsőségre.
Úgy-hogy, mások között Kintses Kolosvár lött
Neved' s emlékezeted,
Avagy kis Béts, mivel Majd olly nagy bőséggel
Vólt minden kereseted.
Erdélynek, Vég-háza Vóltál jeles Tagja,
Kúltsa-is volt melletted.
Ritkán kellő híves szellő fú téged, Kolozsvár,
Csak Kisasszony s Jakab közt van tebenned egy kis nyár,
Kül ezeken, túl és innen mentéd le ne vesd bár,
Mert Kalata s Görgény háta hevet tőled elzár.
Az előző évszázadokban Kolozsvár annyira híres volt gazdagságáról, hogy Kincses Kolozsvárnak nevezték, de a sors számtalan változása nyomán sokat veszített régi tündökléséből.
Szép a világ, gyönyörű a világ, és nincs hiba benne.
Már legalább minekünk iszonyúan tetszik ilyenkor.
Hivogatón fut az út, ragyogón felporzik a léptünk,
körbe kívánatosan kiterítve a falvak,
testvérünk a rög, és neve van valamennyi bokornak.
Kéklik az Árpád-csúcs, ott jártunk tegnapelőtt, és
túl amaz erdőn, lent van a völgyben a csörgedező kis
sziklai forrás, Szent János kristályvizű kútja.
Benéz a havas kéken Kolozsvárra.
Öreg fején már megmozdult a hó,
Tövében vadul árad a Szamos,
A Szamos, ez az egyetlen folyó.
A Szamos, ez a megfordított Léthe...
Mondják, ki belekóstolt a vizébe,
Az felejteni nem tud sohasem.
Állj meg utas, ha jössz Felek felől.
Egy pillanatra állj meg és nézz le a völgybe,
mielőtt továbbmennél.
Ez itt a Város, Városod, Kolozsvár!
Gépkocsiddal húzódj az út szélére,
Vagy ha gyalog vagy, ülj le a kilométerkőre,
s tárd ki a szíved a látvány előtt
és nézzed, nézzed!
Ne keresd: mi hol van.
Hol a Szamos, az ős folyó, diákkori emlékeid
regényes tája, mely mint ezüst kígyó elfut
a Fellegvár alatt. A fényködben
útját úgysem látod, inkább csak sejted:
merre kanyarog.
A Boldog-utcát elvitte a víz,
emléke sincs már, hiába keresnéd,
elrepült a Pillangó-telep is,
nem várta meg e novemberi estét.
...
A tavasz óta mennyi minden történt,
megért a gyümölcs s messzire is gurult.
Kapálózom, de mint eb a kölykét,
szájában tart s nem enged el a múlt;
mind újabb-újabb rejtekekre hurcol,
cibál, rángat, drótok között bújtat át,
menekülnék s nem lehet szabadulnom:
gerincemig süllyesztette fogát.
Gazdag volt igazán e hely, de a kincse sehol már,
Mert lám semmije sincs, nincs amire büszke lehet.
Gödrös az úttest, szennyes a járda, az úttest feketéllik,