Mikrogravitáció
From Wikipedia, the free encyclopedia
A mikrogravitáció (általában közelítően ekvivalensnek tekintjük a súlytalansággal) az az állapot, amelyben egy testre kizárólag gravitációs erő hat inerciarendszerben vizsgálva. A Földön, vákuumban eső test a súlytalanság állapotában van, hasonlóképpen az orbitális pályán haladó testekkel. Mindkettő szabadesést végez.
A mikrogravitáció nem feltétlenül jelenti a gravitáció hiányát, és gyakorlati esetekben a mikrogravitáció a szabadeséssel tekinthető azonos értelműnek. A „mikro” előtag azt jelzi, hogy a test súlya elenyészően kicsi (a földinek egymilliomod része vagy még kisebb).
A súlytalanság a légkörben is előállítható, ha a repülőgép parabolapályán a földfelszín felé zuhanva halad. Rutinszerűen alkalmazzák az űrhajósok kiképzése során, időtartama rendszerint 25 másodperc. Ezzel a módszerrel forgatták az Apolló 13 film súlytalanságban játszódó jeleneteit is.[1][2]
A súlytalanság speciális körülményeit felhasználják biológiai, kémiai, élettani, metallurgiai és egyéb kutatások céljára.
Turisztikai célra fejlesztés alatt állnak olyan járművek, amikkel szuborbitális repülést, ún. „űrugrást” lehet végezni. Ennek során a súlytalanság több percig tart.[3]
Hasonlóképpen a test szervei is úgy viselkednek, mintha nem lenne gravitáció.