Húr
zsinór vagy drót, amely egy húros hangszerben rezeg, hogy zenei hangot adjon ki / From Wikipedia, the free encyclopedia
A húr a húros hangszerek elsődleges hangképző alkatrésze.
- Ez a cikk a zenei húrokról szól. További jelentései a húr (geometria) és húrelmélet (fizika) szócikkekben találhatóak.
A húr kifeszített állapotban transzverzális rezgésre képes vékony, hajlékony szál. Anyaga leggyakrabban bél, selyem, műanyag, vagy fém lehet (a húr szó eredetileg bel-et jelentett, vö. hurka). A húros hangszer hangját a húrjai alapvetően meghatározzák, de ezen kívül függ a hangszer felépítésétől is, mivel a húr által keltett hangot a hangszer teste sugározza ki.
A húrok rezgését többféleképpen is kiválthatjuk: lehet őket
- pengetni (ujjal, kézi pengetővel vagy mechanikai szerkezettel, mint ahogy a csembalónál van),
- ütni (ezt teszi a zongora mechanikája vagy a cimbalom esetében a cimbalomverő),
- dörzsöléssel, vonóval gerjeszteni (mint a hegedű vagy a tekerőlant esetén).
- Különleges eset, amikor a húrt az áramló levegő készteti rezgésre (aeolhárfa).
Az állandó hangon szóló húron állóhullámok keletkeznek: a húr a szabadon lévő hossza által meghatározott periódusban rezeg. A rezgés nagysága, amplitúdója a hangerőt, a gyakorisága, frekvenciája a hangmagasságot határozza meg. A húr egyéb jellemzői, anyaga, vastagsága stb., valamint a húr zenész általi lefogása a hangszínt befolyásolják. A húr hangmagasságának beállítása (a „hangolás”) a legtöbb hangszer esetében a húr feszítettségének változtatásával történik.